Sziasztok! Repülnek a hetek, és igen elérkeztünk oda, hogy a hétvégén indulunk a Balatonra, ha minden összejön. Persze ezzel az is jár, hogy megint mindjárt itt az ősz! De még neeeeeeeem!
Kedden egész nap szenvedtem, persze nem szó szerint. Olyan ügyeket kaptam, amiket alig vagy egyáltalán nem tudtam megoldani segítség nélkül. Végül mindig valakitől kaptam egy kis morzsát, ami tovább tudtam haladni. Délután már alig vártam, hogy hazaérjek, fáradt voltam a gyógyszertől. Otthon pihi és kaja, meg szórakozás!
Szerdán délelőtt egész jól eltelt, a délután is gyorsan pörgött. Rengeteg ügyet halmoztak fel nálam, nem győzöm őket csinálni. Na meg persze sok az agyalós irat, amiken sokat totojázom, és persze, hogy csak 10-et tudok megcsinálni egy nap! Stratégiát kell váltanom, úgy érzem! Itthon újságokba és magazinokba burkolóztam, majd jött a szokásos gépezés és beszélgetés.
Csütörtökön délelőtt elhatároztam, hogy kihozom magamból a jelenlegi maximumot, megnézem mire vagyok most képes. Az eredménye az lett, hogy egész délelőtt nem tudtam enni, de a nap végére 18 ügyet zártam (szokásos 8 -10 helyett). Örültem neki, de egyelőre nem bírom ezt a tempót, úgy hogy ezentúl nem hajtom magam ennyire. Maximum, ha felsőbb utasítás nem érkezik. Itthon aludtam egy jót, majd gép.
Pénteken (kedvenc nap) délelőtt egész jól haladtam a munkával, aztán a déli órákban bejött a főnökünk, s bár jó szándékkal, de eléggé letört mindenkit. Utána már nem sok kedvem volt bármit is csinálni, de azért továbbra is igyekeztem. Eléggé magas, sőt lehetetlen minimumokat állítottak fel nekünk alapnak, kíváncsi leszek, ki tudja majd azt nap mint nap teljesíteni. Itthon bedőltem az ágyba, mint akit fejbe vágtak. Később Judit is telefonált. Beszélgettünk picit! Este a szokásos, mint mindig.
Szombaton délelőtt a konyhában sürgölődtem, kiéltem a főzési mániám, meg a "tudást", amit eddig magamra szedtem a 8 hónapnyi "alkotói szabadságom" alatt. Utána rendbe szedtem magam, majd a szobám is. Délután megérkezett Daddy, akivel elbeszélgettünk, majd indultunk a városba mozizni. A Harry Potter 7/2-t néztük meg! Nekem nagyon tetszett, ilyen ijesztő, izgalmas még sosem volt. Utána még kicsit beszélgettünk Jujuval, Mónival és Gegével, majd mindenki indult haza. Itthon már csak vacsi és ágyikó.
Vasárnap délelőtt fini és bőséges reggeli után tévéztünk, majd délután még beszélgettünk a nyaralásról, tervezgettünk. A kedvünk egyelőre nem sok (bocsi Móni), de talán ha kisüt a Nap, majd az is megjön! Utálom, hogy mindig ugyan az történik velünk: ígérgetik, hogy eljönnek, aztán az utolsó pillanatokban visszamondják. Jó lenne megint egy olyan pár, akik nem csak mondják, hogy hanem jönnek is! Szivi távozása után tévéztem, majd alvás.
Ma hajnalban és reggel komoly gondolkodásokba merültem, végül felkeltem és elmentem dolgozni. Megérte, mert meg tudtam csinálni 30 ügyet, amit azt hittem, hogy soha sem tudok majd teljesíteni. És még csak túl sem hajtottam magam. Igaz, nagyon egyszerű ügyek jöttek ma az utamba. Közben voltam javításon is, ezzel majd megint elleszek egy darabig. Itthon finomakat ettem, majd durmoltam, utána gép. Üd.: *V*
Csütörtökön délelőtt elhatároztam, hogy kihozom magamból a jelenlegi maximumot, megnézem mire vagyok most képes. Az eredménye az lett, hogy egész délelőtt nem tudtam enni, de a nap végére 18 ügyet zártam (szokásos 8 -10 helyett). Örültem neki, de egyelőre nem bírom ezt a tempót, úgy hogy ezentúl nem hajtom magam ennyire. Maximum, ha felsőbb utasítás nem érkezik. Itthon aludtam egy jót, majd gép.
Pénteken (kedvenc nap) délelőtt egész jól haladtam a munkával, aztán a déli órákban bejött a főnökünk, s bár jó szándékkal, de eléggé letört mindenkit. Utána már nem sok kedvem volt bármit is csinálni, de azért továbbra is igyekeztem. Eléggé magas, sőt lehetetlen minimumokat állítottak fel nekünk alapnak, kíváncsi leszek, ki tudja majd azt nap mint nap teljesíteni. Itthon bedőltem az ágyba, mint akit fejbe vágtak. Később Judit is telefonált. Beszélgettünk picit! Este a szokásos, mint mindig.
Szombaton délelőtt a konyhában sürgölődtem, kiéltem a főzési mániám, meg a "tudást", amit eddig magamra szedtem a 8 hónapnyi "alkotói szabadságom" alatt. Utána rendbe szedtem magam, majd a szobám is. Délután megérkezett Daddy, akivel elbeszélgettünk, majd indultunk a városba mozizni. A Harry Potter 7/2-t néztük meg! Nekem nagyon tetszett, ilyen ijesztő, izgalmas még sosem volt. Utána még kicsit beszélgettünk Jujuval, Mónival és Gegével, majd mindenki indult haza. Itthon már csak vacsi és ágyikó.
Vasárnap délelőtt fini és bőséges reggeli után tévéztünk, majd délután még beszélgettünk a nyaralásról, tervezgettünk. A kedvünk egyelőre nem sok (bocsi Móni), de talán ha kisüt a Nap, majd az is megjön! Utálom, hogy mindig ugyan az történik velünk: ígérgetik, hogy eljönnek, aztán az utolsó pillanatokban visszamondják. Jó lenne megint egy olyan pár, akik nem csak mondják, hogy hanem jönnek is! Szivi távozása után tévéztem, majd alvás.
Ma hajnalban és reggel komoly gondolkodásokba merültem, végül felkeltem és elmentem dolgozni. Megérte, mert meg tudtam csinálni 30 ügyet, amit azt hittem, hogy soha sem tudok majd teljesíteni. És még csak túl sem hajtottam magam. Igaz, nagyon egyszerű ügyek jöttek ma az utamba. Közben voltam javításon is, ezzel majd megint elleszek egy darabig. Itthon finomakat ettem, majd durmoltam, utána gép. Üd.: *V*




