2012. október 29., hétfő



Helló! Ez a hét vegyesen telt, de a munka azért haladt szerencsére. Ja és kegyetlenül beköszöntött a zimánkó!

Kedden újra munka volt. Igaz nekem nem, csak apának és az ismerősének. A nap java része eltelt a fűtés szerelésével, de hát ezt tudtuk. Mi közben ebédet főztünk, meg segédkeztünk a fiúknak. Ebéd után végre fel lehetett tölteni a rendszert, és be tudtunk fűteni. Közben az árajánlat is megérkezett. Leesett az állunk, de hát ez van. Máshol kell majd kispórolni a dolgokat. Este a szokásos.

Szerdán ismét menni kellett dolgozni, de ezúttal csak négy napot. Már reggel gyorsan ki is írtam az elkövetkezendő szabikat. A nap viszonylag gyorsan telt. Nagyon hamar kiszórtam, amit lehetett, majd egész nap elvoltam. Megnéztem a "Felhők fölött három méterrel" című filmet! Nagyon ajánlom mindenkinek! Utána faxoltam, majd a javítómat hívogattam ... sikertelenül. Itthon vacsi, tévé, majd kicsi játék az állatkákkal és gép.

Csütörtökön délelőtt kiszórtam az újonnan rám dobott ügyeket, majd még kerestem öt elnyomhatósat, és meg is lett a statom. Utána jöttek a hírek: először is vállaltam, hogy kulcsos leszek. Hát ezzel felelősség, és némi macera is együtt jár. Utána le kellett mennem ügyfélfogadásra egy kolléganőm helyett. Nagyon féltem, mert rosszakat hallottam erről.

Szerencsére normális volt az illető és még olyan ügye is volt, amihez értettem. Utána megtudtam, hogy megint máshoz kerülök javításra. Nagyon sajnálom, mert szerettem a mostanit. Munka után elintéztem pár dolgot, többek között a fogorvost is. Szerencse vagy nem szerencse, nem nyúlt hozzám, csak igazolást adott. Itthon elmeséltem a napomat, majd gép, hajmosás, fekvés.

Pénteken máskor ilyenkor már örültem, de ugye hátravolt még egy nap. Viszont kárpótlásul gyorsan teltek az órák, és egy jó hírt is kaptunk. Végre elkezdtem egy új munkafolyamatot. Egyik kolléganőm mutatta meg, én pedig jegyzeteltem és figyeltem. Utána megnézte, a többit már egyedül csináltam, remélem jól. Mindegy, ha nem fog tetszeni a hivatalnak, majd szólnak. Itthon Zafika nagyon örült nekem, sokat bújt, jól esett. Annyi szeretetet lehet az állatoktól kapni! Este Voice!

Szombaton délelőtt munka volt. Nagyon hisztis volt a társaság, lett is belőle veszekedés. Aztán lassan lecsitultak a kedélyek. A napi stat meglett, ami ugye a péntekre vonatkozik, utána pedig megnéztem egy filmet. Munka után bevásároltam a családnak, majd indultam haza. Itthon megnéztem apát, milyen szépen halad a falakkal, majd ebédeztünk. Később utaztam Daddyhez. Ott szigorú pihenés volt, és melegedés.

Vasárnap kiélveztük, hogy egy órával többet lehetett aludni. A reggeli végre csendesen telt. Utána csak tévézgettünk. Cudar idő volt nagyon! Ebéd után aztán kimentünk, én meglestem a kiskutyákat amíg a fiúk pakoltak. Később már csak bújtunk, és indultam haza. Sajna az idei Júdás vásár számunkra elmaradt. Talán majd jövőre! Itthon melegedtem és jól bekajáltam, majd meglestem Zaffot a pincében. Később hajmosás. gép, alvás.

Ma délelőtt azzal a tudattal dolgoztam, hogy kettőkor leléphetek. Hát a napom viszont szörnyű volt. Délelőtt lementem az orvosiba, mire kiderült, hogy csak déltől rendel. Ezzel egy értékes fél órát vesztettem. Utána ledaráltam 9 ügyet, majd visszamentem orvosira. Utána meg jött egy villám eligazítás ahol közölték, hogy holnap négyig le kell dolgozni 25 db régi ügyet.

Remek! Nagyon fel voltam dúlva, de azért kettőt megcsináltam kettőig. Munka után vettem vonatjegyet, koszorút és benn jártam a galériában is. Sikerült kiválasztanom egy mintás tejüveget az ajtóba. Ezek után rohantam ki a buszra, ami késett és majdnem odafagytam. Itthon kaja, és durmolás. Utána gép. *V*

2012. október 22., hétfő



Sziasztok! Ez a hét szinte elrepült, nagyon gyorsan peregtek a napok. Persze, nem is nagyon bántam, hisz vártam a hétvégét, az ÉPÍTKEZÉST.

Kedden eléggé nyögve-nyelősen haladtam munkában. Nehezen is figyeltem oda, 15:15-ig dolgoztam. Rég nem volt már ilyen, és nagyon nem tetszik. Filmet szerettem volna nézni, hát ez a héten nem igazán jött össze. Kevés ügyem van, de ami van azokkal sokszor fél órát, órát elszüttyögök. Itthon játszottam Zafival, majd mentem a kis gépecskémhez.

Szerdán sem volt rózsásabb a helyzet. Ledaráltam 9 ügyet, aztán elkezdtem kínlódni. Nagy nehezen megcsináltam 11-et, és még hosszas keresgélések után el tudtam nyomni 4-et, így megint meglett a statisztikám. Most már 15:30-ig dolgoztam, amitől nem lettem vidámabb. A jó a napban, hogy kocsival hoztak haza és hogy aláírták a másnapi sportomat.

Csütörtökön azzal a tudattal álltam neki a munkának, hogy kettőkor eljöhetek. A filmezést elfelejthettem. 9 ügyet simán ki tudtam szórni, aztán megint jött a kínlódás. Utálom ezt! Kérem vissza a könnyű, gyorsan csinálhatóakat. Munka után temetésre kellett volna mennem, de egyszerűen nem vitt rá a lélek. Mostanában olyan érzékeny vagyok, hogy inkább elmentem vásárolni a családnak napi cikkeket. Itthon a szokásos kis elfoglaltságaim voltak. És lehet, hogy idén utoljára élveztem a Nap melegét a teraszon.

Pénteken megint szórogattam, amiket újonnan kaptam. Már egy két ügy kivételével szinte egy sincs, amit csinálhatnék. Ez van, közben szerencsére kaptam elnyomósokat is, aztán így megint meglett a napi adagom. Dél után filmezgettem, majd indultam a városba. Most csak egy gyors szoli volt a program, és már indultam is haza. Itthon ebéd után örültem az anyagoknak, amit apa vett. Este fagyoskodtunk, meg gép és tévé.

Szombaton eléggé időben keltünk ugyan is naaagy nap érkezett el. Délelőtt a napi házi munka után hozzáláttunk apával a téglafal befejezéséhez. Szép lassan haladtunk, ő rakta én adtam. Közben a habarcsot is kellett keverni. Délután végeztünk vele. Közben megérkezett Daddy is. Utána meg nekiálltunk a másik téglafal lebontásának. Végül úgy lett a beosztás, hogy apa verte le, anya rakta, mi pedig ketten hordtuk le kannában a téglákat. Gyerekek, ezt senkinek sem kívánom! Állati nehezek voltak. Végül 6 óra után álltunk le. Este X-faktor, majd alvás.

Vasárnap tovább folytatódott a lehordás. Most már sokkal kevesebb volt, ezért röpke két óra alatt készen voltunk úgy, hogy a törmeléket, a tégladarabokat lehordtuk. Aztán felsepertük az egészet, és azt is levitte Daddy. Utána némi pihenő után a két férfi felcipelte a gipszkartonokat a lépcsőfordulóig, ahol én vettem át apától, és raktuk le őket a kijelölt helyre. Szerencse, hogy csak 15 db volt. Nem is olyan könnyű, pedig csak papír és gipsz. Délután pihenés volt. Aztán meg a nap melegét élveztük a teraszon. Este tévé, gép és alvás.

Ma délelőtt vártuk az asztalos ismerősünket, de sajnos csak délután tudott eljönni hozzánk. Az építkezés ezen a napon megfeneklett, mivel nem volt olyan szerszámunk, amivel fóliázhattunk volna. A nap hamar eltelt, délelőtt konyha, délután a teraszon ültünk és daraboltuk az almát a cefréhez. Közben megint melegedtünk a napon. Később megérkezett az asztalos. Felkísértük, ő megnézett alaposan mindent, majd leírta a méreteket. Utána átbeszéltük a kinézetet, a színt, az üveget. Közben kiderült, hogy neki van olyan tűzőgépe, ami a fóliázáshoz kell, így meg lettünk mentve. Este a szokásos tévé, és gép. Üdv.: *V*

2012. október 15., hétfő



Sziasztok!

Ez a közel két hétben eléggé nehezen viseltem a géphiányt. Sajnos be kell látnom, hogy függő vagyok. Persze, pont most kellett volna mindent megnéznem a neten, és most éltek aktív életet az ismerőseim az egyik  közösségi oldalon, de hát ez van. Ez a két hét megtanított arra, hogy ennél is jobban kell óvnom és megbecsülnöm a gépemet. Szerencsére vasárnap visszakaptam. Kicsit újabban, szebben, jobban, hála Daddynek.

Ezért aztán szakítok a napi beszámolós rendemmel és most összefoglalom az eltelt két hetet.

A napok ennek ellenére eléggé gyorsan teltek, kénytelen voltam többet tévézni. Nagyjából ugyan úgy zajlott minden: délelőtt dolog, délután kevesebb dolog és lazítás. Munka után pihenés, kicsi udvar, bár egyre hidegebbek vannak. Játék az állatkákkal és korai fekvés.

Közben azért voltak hírek is, a legtöbb szerencsére pozitív. És ..., ha minden igaz, október 20-án hozzálátunk az építkezéshez. Most még olyan távolinak tűnik, el sem hiszem, hogy tényleg eljött ez a pillanat, de talán már tényleg nem jön közbe semmi sem. Már javában számolgatok, gyűjtöm az ötleteket, és apával lezajlottak az első komolyabb megbeszélések.

Csajokkal lement a szülinapozás, amin megint jól éreztem magam. Őszintén, mindig attól félek, hogy már nem tudunk beszélgetni, vagy már nem úgy tudunk beszélgetni, mint régen. Aztán szerencsére ezek a kételyek az első egy-két mondat után elszállnak. Ugyan úgy csevegünk, mint akik egy hete látták egymást utoljára. Talán ezt nevezik igazi barátságnak!

A munkahelyen eléggé feszült a hangulat, de végre nem a felettesek végett. Napi konfliktusok vannak irodán belül. Másnak ezek csekélységnek tűnhetnek, de nekünk nem az. Elég nehéz kompromisszumot kötni olyanokkal, akiknek az egyik fülükön be, a másikon meg rögtön is ki ...

Az életem úgy érzem egész jó mostanában, de lekopogom nem háromszor, hanem százszor is ha kell, mert nagyon szeretném ezt megtartani. Tervben van még egy új mobiltelefon a régi helyett, de ez a gépjavítás miatt áttolódott a következő hónapra. Meghúztam a nadrágszíjat és így belefér majd az is.

Nagyjából ennyit szerettem volna, és keddtől visszaáll a régi napirend ... szó szerint. Üdv.: *V*

2012. október 1., hétfő



Háj! Ez a hetem érzelmileg eléggé felkavaró, meglepő volt. A hét végére szerencsére lenyugodtak a kedélyek. Jobban szeretem az "állóvizet". Mik is történtek?

Kedden tovább folytatódott a nyűglődés. Nem tudunk dolgozni, ez az igazság. A napi statom kínkeservesen meglett, de csütörtökre már nem volt melóm abszolúte. A nap elég jól telt: nevettünk, beszélgettünk, fényképeket szerkesztgettünk, ebédeltünk. Munka után szép lassan elsétáltam a fodrászhoz. Csak ritkíttattam. Növesztem ezerrel. Itthon kaja, majd gép.

Szerdán egész nap oktatáson vettünk részt. Ezeknek persze nem sok haszna van, de kötelező végigülni, meg addig sem kell dolgozni. Bár ha választani kéne, ezerszer inkább a munka. Nagyon nehezen telt a nap, pedig próbáltunk hülyéskedni, sőt pár percre még el is bólintottam. Nem vagyok rá büszke, de csak lehajtottam picit a fejem. Persze, jegyzeteltem szorgalmasan. Itthon kaja, prospektusok lesegetése, Zafi, Arti és gép.

Csütörtökön nagyon hosszú napom volt. Egyébként sem volt jó kedvem, így még nehezebb volt odafigyelni a munkára. Aztán szerencsére visszakaptam javításokat, így azokat ki tudtam szórni. Már délelőtt meglett a minimum, aztán belemerültem a filmek világába. Ha az embernek lélek baja van, a film és a zene a legjobb terápia szerintem. Nekem ez a lélekdonor. Itthon Zafival örültünk egymásnak, majd kaja, és ahogy mindig, gép.

Pénteken, végre az utolsó napon elég sok sírás volt. Egyik kolléganőmnek volt fájdalmas a napja, majd később kiderült, hogy az egyik kollégánk távozik tőlünk. Új helyre került át. A többiek megsiratták, én csak könnyeztem kicsit. Nem akartam óbégatni, mert tudtam, hogy még mennem kell a városba, de nehéz volt. Ott szoli meg családnak napi cikkek vásárlása, és irány haza. Itthon Zafival voltam, meg sokáig élveztük a fényt, a meleget a teraszon. Este gép.

Szombaton délelőtt a szokásos készülődés, főzés, takarítás, miegymás. Délután némi pihenés után indultam Daddyhez. Ott elbeszélgettünk, majd tévéztünk. Este sokat vacilláltunk, hogy kimenjünk e a szüreti bálba, végül az eső, a hideg megoldotta a problémát: elmaradt. A kis kutyusok már szépen nőnek, a szemüket nyitogatják. Igazán aranyosak.

Vasárnap délelőtt reggeli, majd én tévéztem, Szivinek pedig ki kellett mennie fát rakodni. Hát ez olyan jól sikerült, hogy még ebéd után is tartott a művelet. Kicsit kimentem nézni őket, meg talicskával toltuk egymást, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább eljövök. Jó is volt, mert estig dolgoztak. Itthon nagy lépésre szántam el magam: kicserélem a telefonom, ugyanis egyre nehezebben fogadja az utasításaim. Félek, hogy elromlik és akkor semmit sem fog érni.

Ma délelőtt újra munka. Egy új lány jött hozzánk, akit nekem kellett betanítani. Elég ügyes volt, de én meg elfáradtam az egész napos beszélésben, magyarázásban. Közben az áhított új helyre is végre odaülhettem, a sarokba az ablak mellé. Most már teljes a biztonság. A nap sebesen elrepült, azt vettem észre, hogy épp megvan a statisztikám, és már majdnem fél négy volt. Itthon már csak kaja, Zafi, terasz, gép és alvás. *V*