2013. május 27., hétfő


Az előző bejegyzésemhez egy rövid lábjegyzet.:

Nagyon meglepődtem, mikor ma reggel megkaptam az üzenetét. Őszintén, nem számítottam rá, komolyan. Azt hittem már rég elfelejtette a blogom. Hát nem így történt. Leírta az ő nézőpontját az egészről. Ezt nem ecsetelem, a lényeg, hogy nagyon sok mindenben különbözik az enyémtől és itt a lényeg. Túlságosan megváltozott valami. Én tudom mi, de ez maradjon az én titkom. Amit megosztok veletek az az, hogy e reagálások, kommentek is megerősítettek a jelenlegi döntésemben. Helyesen cselekedtem! Szokás mondani, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük, csak eddig én erre nem jöttem rá. Persze, jobb későn, mint soha. Jobb lesz így mindkettőnknek. Ő végre megtalálta/megtalálja azt, aki igazán megfelelő neki. Én pedig remélem, hogy találok egy olyan férfit, aki mellett igazán vonzónak érezhetem magam. És magabiztosan lehetek boldog, hogy soha nem kell neki más, csak én. Meg persze évek múlva jöhet a többi "kötelező": összeköltözés, házasság, gyerek. Végül egy sablonos mondattal zártuk le a soraink. Ez is többet mondott nekem minden szónál, pedig nem is Raffaello!

Még van időm. Erről a témáról ennyit. Ha ezek után történik még valami érdemleges, amit kétlek, akkor azt már nem írom le. De ezt muszáj volt, mert így minden értelmet nyert, megvilágosodtam. Mindig is segített az írás, a velem való történések feldolgozásában ... Ezzel meg is volnék! ;-)

Üdv nektek, remélem ez a rossz ómen a végéhez közeledik, és már nem lesz több szakítás a környezetemben. Egy dolgot viszont megtanultam. Nem szabad annyira nagyon ragaszkodni, ha gáz van, ki kell adni az útját időben. Érdemes megbeszélni, de nem mindent. És persze nem szabad halogatni, meg mindent elnézni. Sziasztok! *V*

ui: Nem kérek kommenteket se itt, sem máshol. Én így gondolom és pont. Nem tetszik, nem tetszik.

2013. május 26., vasárnap


Sziasztok! A múlt hetem elég pocsék volt. Vége szakadt a kapcsolatomnak. Igen, jól olvassátok. Először úgy gondoltam, hogy senkinek semmi köze hozzá, de talán jobb, ha kiírom magamból.

Már régóta éreztem, hogy nem úgy alakulnak a közös dolgaink, ahogy én azt szeretném, de önző módon úgy gondoltam, hogy még mindig jobb egy megszokott kapcsolatban lenni, mint egyedül. Aztán néha meg történtek jó dolgok, amik mindig tovább lendítették a történetet. Idén februárban volt egy olyan beszélgetés közöttünk, ami erősen elgondolkodtatott az egészről. Megkaptam azt négy év után, hogy nem biztos hogy én vagyok az igazi számára, plusz szeretné másokkal is megtapasztalni a kapcsolati szálakat. Őszintén letaglózott. Fel is ajánlottam neki a különlétet, de végül együtt maradtunk. Akkor én megfogadtam, hogy ezentúl nem veszem őt komolyan, és próbálom nem beleélni magam semmibe. Ha egy napon azt mondja vége, ne fájjon annyira. Persze, akkor nem gondoltam volna, egy ez a nap ilyen hamar elérkezik.

Őszintén én szerettem volna még kipróbálni azt, milyen ha több időt töltünk együtt, de erre már nem került sor. Kedden közölte velem tárgyilagosan, hogy felkereste a négy évvel ezelőtti lányt, aki tetszett neki, és azóta a vele való többszöri találkozás miatt úgy érzi, hogy ő kell neki. Vagy valami ilyesmi. Őszintén nem nagyon emlékszem már, pedig nincs egy hete, hogy történt, mert e szavak hallatán már csak azon járt az eszem, hogy minél előbb lezárni. Aztán ő össze vissza beszélt szokásához híven, meg hogy majd személyesen is el akarja mondani a nézőpontját. Hát erre a bátor tettre nem került sor. Másnap találkoztunk és kicseréltük a cuccainkat. Én vártam, hogy mondjon valamit, mivel ő indította el a "válást", én csak kimondtam. De arra sem méltatott, hogy a szemembe nézzen, meg sem szólalt, így egy "jó legyél, vigyázz magadra" mondattal ott hagytam. Puszit kért, meg a névnapi ajándékát is említette, ja meg hogy felkereshet e még. Hát ezek után nem tudom, hogy mégis mit gondolt. Nekem akkor nem volt mit mondanom. Most már lenne, de ahogy ismerem őt, abból csak veszekedés és mocskolódás lenne, arra meg nincs szükségem.

Nem ezt vártam ennyi idő után. Úgy értem, hogy ok, hogy külön megyünk, de amiket mondott, azt egyszerűen fel nem foghatom, és persze meg nem tudom bocsájtani. Talán ha pofon csap, sem fájt volna ennyire. Nem veszekedtünk, megvoltunk. És azt mondta, hogy nem akar megbántani. Hát nem tudom, eléggé furcsa elképzelései vannak a nem megbántásról. Ha egyszerűen időt kért volna, adtam volna neki. És ha hónapok múlva keresett volna meg, visszafogadtam volna. De így, hogy közölte, hogy egy másik lányra vágyik úgy, hogy én még megvagyok, így nem megy.

Azóta már számtalan verziót gyártottam arra, hogy vajon miért éppen most és miért éppen ilyen kegyetlenül bánt el velem. Annak ellenére, hogy ő nem haraggal akart elválni. Azt is mondta, hogy később megkeresne, ugyan akkor olyan szavakat mondott ki, ami miatt tudja, hogy úgy sem kereshet meg sohasem. Azóta kérdések záporoznak a fejemben. Csalódottság, de leginkább a zavarodottság az, ami bennem van. A legjobb barátom volt. Ha nem jártunk volna, is rosszul esne, ahogy viselkedett. Aztán vartyogott nekem valami külföldi munkáról is, már az is eszembe jutott, hogy azért mondott búcsút ilyen hirtelen. Nem tudom, de talán jobb, ha nem is tudom meg sohasem. Lényeg, a lényeg, az ami igazán fáj az az, hogy elvesztettem egy barátot, lelki társat örökre. Persze, joggal teszem fel a kérdést ezek után, hogy valóban az volt e. A fiatalságára nem szeretném fogni, mert most négy évvel idősebb, mint amikor belekezdtünk ebbe az egészbe.

Azt is sajnálom, hogy vele együtt egy csomó másik embert vesztettem el egyik percről a másikra. Helyszíneket, szokásokat, lehetséges programokat. El sem tudom most képzelni, hogy többé ne tegyem be a lábam abba a faluba, pedig így lesz. Mert jobb, ha nem lát ott senki sem. Nem tudom megmagyarázni, de a baráti szál elvesztése fáj, nem az hogy a pasim volt. Talán ő is így érzett már irántam, és azért zárta le. De szerintem ennek sokkal humánusabb módjai is lehettek volna. Annyit beszélgettünk erről, hogy ha eljön ez a nap, úgy csináljuk, hogy senkinek se fájjon, és szép emlékekkel, jó szájízzel váljunk szét. Hát neki sikerült ezt tökéletesen tönkretennie. Hát mindegy, ez van. Most szerencsére vannak más céljaim az életben, így nem csüggedek. De amit tudok, hogy egy jó darabig nem szeretnék vele találkozni, pláne ha már valaki más ott fityeg az oldalán. Őt szerintem tökre nem zavarná, sőt még lehet, spanolna is a sráccal.

Egyszerűen nem értem, tényleg. Ennyit jelent neki négy év? Ennyit jelent a kettőnk közt kialakult viszony? Ilyen egyszerűen félre tud dobni, mintha sosem léteztem volna? Hát azt kell észrevennem, hogy igen. Forrásból hallottam, hogy futkározik mindenhová, és rettentő boldog. Plusz, hogy nem is látszik rajta, mi történt. Ezek után azt mondom, hogy jobb is így, hogy most van vége, mint később. Pusztán az rémiszt meg, hogy a hosszú idő alatt ennyire sikerült benne nyomot hagynom. Azaz, hogy semennyire. Bárcsak én is ilyen lennék. De aztán rájöttem, hogy nem. Szegény ember az, aki még szeretni sem tud. Ha meg nem én voltam az aki, akkor meg minek húzta eddig.

Arra kérlek titeket, hogy ezzel kapcsolatban ne kérdezgessetek semmit sem. Itt mindent leírtam, ami van, ami lényeg. Másról szívesen beszélgetek, de erről nem. Nem azért mert elsírom magam, vagy annyira tragikusan élném meg (mert nem), hanem azért, mert nem tudok mit mondani. Üdv.: *V*

2013. május 20., hétfő

 

Helló! Május közepén is túl vagyunk. Az idő változékony, néhol meleg, néhol langyos, néha hűvös, néha nedves ... Mindig más és más. És persze, nekünk mindenre fel kell készülni, szóval egyelőre még mindig kabátban járok dolgozni.

Kedden délelőtt hajtás, de nagyon. Sok olyan ügyem volt, amivel szüttyögni kellett. Nem szeretem, ha sokat kell bíbelődni egyel, főleg, ha utána visszadobják, de hát ez van. Ez a feladat, ezt kell csinálni(e)! Ebédre babgulyást ettem, majd tovább folytatódott a munka. Délután néztem pár S.P részt, majd irány haza. Itthon a szokásos, már nem részletezem. Eléggé átlagos nap volt.

Szerdán hasonlóképp folytak az események. Munka után szandi nézőben voltam. Szerencsére, az első boltban találtam is a kedvemre valót. Egy krém színű darabra esett a választásom, ami teletalpas és sok szíjja van. Nekem nagyon bejön, valami ilyesmit akartam. Kényelmes, de mégis csinos. Felsőket, ruhát és forrónacit is próbáltam, de azokat inkább hagyjuk. Daddy túl van az írásbeliken. Itthon terasz, Zafi, gép.

Csütörtökön délelőtt kiszórtam két nagyon fontos ügyet. Végre! Nagyon megkönnyebbültem. Később folytattam a többivel. A nap végére kettő maradt. Közben ebédeztünk, meg csacsogtunk, ahogy máskor is. Az idő furcsa játékot játszik velünk, remélem, hamarosan visszaáll a normális 25 fokos meleg. Itthon elültettük a palántákat a kertben, majd kicsit az udvaron időztünk. Aztán egy vihar bekergetett bennünket. Korán feküdtem.

Pénteken délelőtt örömmel láttam, hogy mindössze három ügyem volt. Azokat kiszórtam, majd elfoglaltam magam. Később megbeszélés volt. Utána volt pár dolog, majd ebédre lángost ettünk. A maradék egy órában már csak hitelesítgettem. Munka után szoliztam, majd irány a fodrász. Kicsit felfrissítettük a hajkoronát. Szerencsémre egy korábbi helyijáratos buszt elértem, amivel a fél ötös buszt is, szóval időben itthon voltam. Este pihenés, gép meg miegymás.

Szombaton délelőtt főztem, Anya sütött. Később a teraszon voltunk. Aztán megérkezett Daddy. Este az Eurovíziós Dalfesztivált néztük közösen. Sokáig fenn maradtunk, de az eredményhirdetés idején már aludtunk. Sajnos, azt már nem bírtuk kivárni. Persze, megint úgy volt, mint anno, mikor Lena nyert. Már előre tudta mindenki. De hagyjuk.

Vasárnap délelőtt némi segítés után a tévét választottuk szórakozásnak. Később jöttek a jobb műsorok is pl.: a Nagy fiúk. Imádom ezt a filmet, már régebben láttam, így jó volt ismét feleleveníteni az egyes részeket. Ha jól tudom, hamarosan a mozikban vetítik a második részét. Később Szivi hazament, mivel tanulnia kellett a szóbelire. Szerencséje volt, utána egy irdatlan nagy vihar jött a semmiből. Szakadt, mint egy vízesés, és jeget, szelet hozott magával. A kertnek nem lett baja. Este elvoltam.

Ma nagyon jól esett nem korán kelni. Délelőtt ügyködtünk a háztartásban. Mivel kinn esett az eső, a gép elé kerültem jobb híján, Zafi eközben az ölemben aludt. Varrás is volt tervben, meg szekrényrendberakás, de végül a lustaság győzött. Nem csináltam semmit, csak szórakoztam. Evvan. Este korán feküdtem. Üdv.: *V*

2013. május 13., hétfő



Újra itt. Ismét eltelt egy hét, és megint történtek események.

Kedden a délelőtti hajrá után végre az utolsó kettő iratcsomagot is leadtam. Kicsit fellélegeztem, viszont fura volt, hogy nincs több. Ha nem kellene fél órákat állni a nyomtatónál, lehet, hogy nem adtam volna vissza. Aztán belevágtam a régi dolgokba. Egész jó kis statot produkáltam. Később végre lett időm a rég elfeledett filmezésre is. Itthon pihentem. Mostanában nem érzem valami jól magam. Remélem nincs semmi bajom.

Szerdán délelőtt szórtam ezerrel. Később megnéztem egy filmet, majd ebédezni mentünk. Utána újra szórtam, így a nap végére 14 lett a pipám, ami nagyon jó kis eredmény. Jó érzés újra ezt csinálni, kezdek visszarázódni. Később egy régi kollégánk futott be hozzánk egy kis időre. Itthon megint csak elvoltam, és megint émelyegtem.

Csütörtökön délelőtt hajsza. Később elkezdtem nézni a Csodálatos teremtményeket. Nem olyan rossz. Ebédre foghagymakrémlevest ettem. Utána beszéltem két referenssel is, majd nyomtattam. Úgy összekeveredtem az iratokban, hogy nem volt időm leadni. Dilis is lettem miatta. Munka után a városban jártam, vettem pár dolgot. Itthon kaja, majd terasz. Egy kis lazítás, majd este gép.

Pénteken délelőtt először a fő feladatom adtam le, mivel az már határidős. Utána kiszórtam mindent, amit csak tudtam. Aztán rövid agybajt kaptam, a sok baromságtól, de aztán végre tudtam nyomtatni és lassacskán lenyugodtam. Ebédre virslit ettem magos kenyérrel és paradicsommal. Később már csak elvoltam. Munka után szoli, majd irány az otthon. Itt kaja, Zafi, terasz, gép, a szokásos. Ja meg Mirinda szeletet készítettünk anyával. Este is gép.

Szombaton délelőtt főzés és sütés. Később felmentünk az emeltre oly' sok idő után kicsit tevékenykedni. Mi (nők) nem nagyon tudtunk sokat tenni, de azért igyekeztünk. Utána élveztük az édes semmit tevést. Este nagyon sokáig fennmaradtam. Megint egy Grimm résszel lettem gazdagabb. Nem tudom nem szeretni! Annyira jól meg van csinálva, csúnya szóval élve, hogy ihaj!

Vasárnap délelőtt Anyával feltettük a WC ablakra a szúnyoghálót. Nesze nektek bogarak! Végre nem kell majd nyáron a melegben elviselni a kellemetlenkedőket. Apa eközben kinn bográcsban babgulyást főzött. Idebenn steak-et sütöttek ki. Én takarítottam. Ebéd után apa kinézett meccsre meg a búcsúba. Mi inkább a nyugalmat, a csendet választottuk. Azért két filmet megnéztünk, majd az állatkákkal az udvaron voltunk. Később szokásos készülődés a munkás hétre. Este némi gép, majd korai szunya.

Ma délelőtt tekerés. Két óra alatt kiszórtam, amit lehetett. Utána nekiálltam a javítósoknak is. Később pihentem, majd ebédeztünk. Ezután felszaladtam a referensemhez, akivel átbeszéltük a kétes ügyeket. Kettő után Anyával találkoztam a városban. Hivatalos ügyeket intéztünk el. Itthon a megszokott kis dolgaink következtek: ebéd, Zafi, Arti, terasz, gép/tévé. Üdv.: *V*

2013. május 6., hétfő



Sziasztok! Ez a hetem jól telt. Vannak még mindig olyan dolgok, események, viselkedések, amik zavarnak, de bízom abban, hogy ennek egyszer vége szakad. Vagy legalább is én tudom majd őket kevésbé/nem felvenni.

Kedden egész nap dolgoztam ... megint. Nagyon kifáradtam és a kedvem is elment az egésztől. Semmire nem jutok így. Főleg lett három darab elmaradásom is. Sose volt. Gyűlölöm! Bárcsak sosem fogadtam volna el. Ezek után már tudom értékelni a csoportomat. Itthon se volt jobb. Nem találom magam, csak a virtualitásban érzem jól magam. Az kikapcsol. Tenni fogok valamit ez ellen. Este gép.

Szerdán egy kis pihenés következett. Délelőtt mindenki sürgölődött a konyhában, majd egy kis takarítás után Simseztem. Nagyon élvezem most megint. Egyre több funkciót fedezek fel. Ebéd után relaxáltam, majd felkerestem Zafit a búvóhelyén. Közben Artúrral is mókáztam. Csináltam tepsis-kekszes sütit. Később a teraszon élveztük a meleget, majd újra a gép elé csücsültem le. Este gyors rendbe szedtem magam, majd alvás.

Csütörtökön ismét munka. Délelőtt villám sebességgel nyomtattam és állítottam össze az elmaradt ügyeim, majd szaladtam fel velük a referensemhez. Aztán tovább folytattam őket. Később ettünk, majd újra felmentem hozzá beszélni. Úgy néz ki talán, hogy visszakapom a régi feladatköröm. Imádnám, és hálás lennék! Később visszakaptam a stócokat és lefűztem őket. Gyors leadtam, majd irány haza. Itthon nagyon sok pihi.

Pénteken délelőtt tovább folytattam a nyomtatást, összeállítást. Végre megkaptuk a fizetést és a cafit. Végül három stócot sikerült összehoznom, megint. Ebédkor jól elidőztünk, majd leadtam az adagokat. Szerencse, hogy hétfői dátumot írtam rá, mivel már csak akkor kerül aláírásra. A városban anyának vásároltam virágot és bonbont, majd a napi cikkek következtek. Itthon kaja, pihenés, relax. Este egy kis gép.

Szombaton délelőtt a szokásos, nem is nagyon részletezném. Finom ebédet főztem, és nem én mondtam. :) Később megérkezett Daddy. Utána vidámság, tévézés volt. Este még beszélgettünk, majd elég későn álomra szenderültünk.
Vasárnap nem tudom mi volt velünk, de egy csomót szundítottunk. Ebéd után is még. Később aztán, hogy az idő jóra fordult, Szívi elindult haza. Utána levágtam apa haját, majd kora vacsi után gépeztem. Sajnos, a városom összeomlott, így újat kellett csinálnom. Viszont, a házam sokkal tutibb lett, mint a régi, ezért nem is bántam.

Ma délelőtt és délután hajtás ezerrel. Egész nap nyomtattam és írtam. Csak ebédre álltam le egy kicsit. Jól esett a chilisbab. Később már csak rendezgettem a papírokat és lefűztem a "könyvecskéim". Munka után apával végre sikerült megvenni a tetőablakot. Utána pedig a családnak vásároltunk a közelgő búcsúra. Az egyik boltban ajándékként kaptunk fogkrémet és egy keménypapíros táskát. Nagyon örültem neki, de tényleg! Itthon anyának mutogattuk az újdonságokat, majd felcipeltük az ablakot és a tartozékait a tetőtérbe. Este alvás. *V*

2013. május 3., péntek

Ellie Goulding - Explosions


Nagyon tetszik, kicsit olyan elmúlás érzésem támad tőle. A címe robbanást, kifakadást jelent. Lehet, ezért. Mindegy, hallgassátok meg ti is! Jó hétvégét! Üdv.: *V*