2010. április 26., hétfő

Helló! Kedden vásároltam kutyimnak láncot, mert a régi már nagyon elvásott és folyton elszabadult. Hát nagy szar az a lánc, úgy hogy apa vett egy erősebbet, és megdorgált, hogy az ilyen dolgokat bízzam rá. Végülis igaza van! Este levágtam anya haját, és kiritkítottam. Jó lett szerintem, nem látszik rajta, hogy nem szakember csinálta. Szükség törvényt bont, én is magam festem a hajam. Így is lehet spórolni!

Szerdán délelőtt állásbörzén voltam, ahol rengeteg cég kivonult, de minek. Annak volt igaza, aki el sem ment. Kétféle típusnak volt valami lehetőség: vagy tagadd le az érettségid, és menjél gyárba megszakadni vagy gyorsan szerezz egy diplomát és persze nyelvvizsgát. Nos hát én egyiket sem szeretném, szóval ennyi. Azért pár helyre feliratkoztam. A szombathelyi tévé csinált velem interjút, te jó ég milyen fura voltam. Nem szeretek én szerepelni, ezt a stábnak is megmondtam. Mindegy, megtettem. Utána melóba mentünk, és lezavartuk azt a 4 órát.

Csütörtökön előbb bementem, hogy mindenre legyen időm. Először postán voltam, majd mentem volna a DM-be, mikor összefutottunk Daddyvel. Picit együtt sétálgattunk, aztán ő ment a suliba én meg szoliba (bérletem van), majd a melóba. Itthon leadtuk Dee-vel a rendelést, majd kenyeret sütöttem és frissítettem az önéletrajzom. Pénteken a munka viszonylag hamar eltelt, és még egy picivel előbb el is jöhettünk. Itthon a szokásos volt, na meg pihi.

Szombaton délelőtt takarítás, kenyérsütés. Délután befestetem a hajam, elvileg középszőkére. És láss csodát! Gyönyörű, világosbarna hajam lett. Először mérges voltam, mert a doboz szerint szőkének kellett volna lennem, de aztán megnyugodtam: hisz mindig is ilyen hajszínre vágytam. Gondolkozom azon, hogy később még teszek bele szőkés melírokat, de egyelőre szünet. Muszáj pihennie a hajamnak és a pénztárcámnak is. Bár ha belegondolok, hogy szinte apró pénzért megcsináltam magamnak, más meg mennyit kiperkál ilyenekre ... Később összepakoltam és utaztam Szivihez. A délutánt a barátainknál töltöttük: a fiúk söröztek, mi meg beszélgettünk és sütiztünk.

Vasárnap délelőtt segítkeztem a konyhában, majd filmet néztünk. Nem volt annyira rossz, de nem értettük meg igazán, hogy mi volt ott valójában. Este aztán sikerült rájönnöm, és gyors meg is dumáltuk Szivivel. Itthon átmentünk Dee-vel a termékekért, aztán pihiztem. Ma reggelre mentem melózni, szerencsére gépeztem egész nap. Volt is mit csinálni, hamar eltelt a 4 óra. Utána megint vettem retket és újhagymát, kell a vitamin. Itthon egy rossz hír fogadott: az egyik ismerősöm karambolózott, de szerencsére nem lett baja (autóval volt). Ja és a hibás természetesen a száguldó gyorsaságis volt, aki beléjük ment, mert leszarta a 60-as táblát. Később apával hivatalos papírokat töltöttünk ki, majd a szokásos.

A mai nap dátumilag fontos nekem: Juju barátnőm ma lett 23 éves, és sajnos két évvel ezelőtt ezen a napon halt meg a papám ... Üdv.: *V*

2010. április 19., hétfő

Szióka! Nos hát egy eléggé zűrös, felkavaró, indulatos, sértődéses és béküléses héten vagyok túl. Ja, és tényleg igaz az a mondás, hogy "mikor már azt hiszed minden elveszett, akkor mégis csak jön egy új remény" ... még ha nem is tart majd sokáig, akkor is. Kedden az esős időjárás eléggé álmossá tett egész nap. Szerdán kicsit jobb hangulatom lett, délután visszamentünk anyával a városba és vettünk grapefruit cseppet. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel ezeken a linkeken többet is megtudhat jótékony hatásairól.

http://www.freeweb.hu/egeszsegesen/grapefruitmag_kivonat.html

http://74.125.77.132/search?q=cache:FoXTCqMGkdoJ:www.global-vitamin.hu/gyumolcsok/grapefruit.html+grapefruit+magyar+neve&cd=7&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

Csütörtökön a meló hamar eltelt, elég sok ember válaszolt nekem. Délután a szokásos kis dolgaim következtek, este pedig Jujuval szerencsére megbeszéltünk mindent. Pénteken a munka után vettem fini zöldségeket, itthon pedig újabb világosítás következett. Most már egészen érdekes a hajszínem, de nekem tetszik. Szombaton kenyérsütés és takarítás, délután nagy tévémaraton következett a szüleimmel és Daddyvel.

Vasárnap hamar eltelt a nap, délután pedig bementünk a városba fagyizni és nézelődni. Ma ráértem a keléssel, ugyan is megint délutános vagyok a héten. A munka viszonylag hamar eltelt, szerencsére megint több féle tevékenységet végeztem. Itthon pihi és a szokásos. Üdv.: *V*

2010. április 16., péntek

Szasztok! Úgy látszik ez a hetem ilyen írogatósra sikeredik. Mint tudjátok, a napokban voltak kemény hangvételű írásaim, de megvolt rá az okom. Gondolkodtam rajta, hogy kitörlöm őket, de akkor meghazudtolnám a múltat, saját magam és nem lenne igazán életszagú a blog. Hisz a valóságban sem minden babarózsaszííííín, pink és árnyalatai. Néha a rosszat is le kell írni ... Összegezve a történteket: nem kellett volna megpróbálnom a békülést, mert mind oly' sokszor máskor, megint csak "olajat öntöttem a tűzre", okot adtam a gyűlölködésre, kis dolgokon való csámcsogásra. Értetlen emberrel nem lehet mit kezdeni na! :-)

Barátnőim (Juju és Pucsi), Daddy, Anya és Apa meggyőztek, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy egymást marjuk. Azt tanácsolták, hogy fordítsak hátat mindennek, és egyszerűen ne vegyek tudomást az egészről. És tényleg igazuk van! Többé nem teszek egyetlen lépést sem, nem rondítok bele a "tökéletessé formált családi képbe". Elfogadom, hogy nincs szerepem benne.

És most jöjjön egy kis vidám dal, jó hétvégét kívánok (majdnem) minden olvasómnak! *V*

2010. április 15., csütörtök

Elegem van már abból, hogy bármikor próbálok közölni valamit, az mindig rosszul sül el. Befejeztem ... Annak akinek igazán szólt volna a mondókám, a füle botját sem mozdítja, csak a saját kis életét fényezi, hogy mennyire szép és jó minden. Ahelyett, hogy leszállna a földre hozzám földi halandóhoz, és esetleg hajlana egy kicsit a megbeszélésre. Nem csak fenn hordani az orrát, meg bizonygatni, hogy mennyi ember szereti őt.

Leszarom, engem is sokan szeretnek. Az írás célja nem ez lett volna, hanem a békülés, a megbeszélés. De hát a "homokba dugom a fejem, és hirdetem hogy én jó és tökéletes vagyok" sokkal egyszerűbb módszer valóban. :-S Ok, akkor tudomásul vettem, többet nem írok kész. Akkor vagyunk igazán felnőttek, ha ésszerűen gondolkodunk és lehetőséget adunk az újrakezdésnek, nem attól ha ... na de mindegy is.

Ui.: Juju, ez nem neked szól. A mailem után remélem megértessz majd ... *V*

2010. április 12., hétfő

És megint egy újabb hét. Különös érzések kavarognak bennem, de tudom ilyet már nem először írok. Szeretem a változatosságot, a megújulást, de ugyanakkor nagyon tudok kötődni egy-egy helyhez, személyhez stb. Biztos mindennek megvan a maga miértje és lehet, hogy megtalálom majd a számításaim, de akkor is szomorú vagyok. Annak viszont örülök, hogy több lehetőség van előttem, mint egy évvel ezelőtt. Nos akkor lássuk a múlt hét történéseit. Szerdán már kora délelőtt bementem az urológiára, hogy végre kitalálják mi a bajom.

Na hát egy olyan orvossal hozott össze a sors, aki nem tudom honnan szerezte a diplomáját. Teljesen érdektelen volt, és szerintem félre is diagnosztizált. Ráadásul a 10 perc "megvizsgálást" 2 órás várakozás előzte meg. Ha ezt tudom, el sem megyek. Na hagyjuk! Itthon már megnyugodtam, és elvoltam. Csütörtökön postára mentem, utána vettem hurutoldó teakeveréket is a nyákos váladékra, ami nem akar kipucolódni a torkomból. A meló hamar eltelt, szerencsére ma még gépezhettem. Pénteken délelőtt meglátogattam a házi dokimat, aki szerencsére megértő volt, s beutalt vese-, és hasi ultrahangra.

Remélem, ott már majd kiderül a valódi ok, hogy miért szurkál a vesém, miért van alhasi diszkomfort érzetem. :-) Délután apa hívott fel, hogy haza tud hozni melóból, szóval még buszoznom se kellett. Bár, ha arra gondolok, ami előttem áll, akkor többet nem nyavalyognék a buszozás miatt, csak ... De hát ez van! Este beszéltem Babe-bel, aki nem ment melózni, mert a baja mellé jött most még egy. Szegény, már ő is meggyógyulhatna Dee-vel együtt. Későn megnéztem újra a Harag sodrását, mert az elejét ugye nem láttuk múltkor.

Így már kerek egész lett a történet, de a végét nem bírtam megnézni még egyszer. Szombaton délelőtt sütöttem kenyeret, takarítgattam. Délután szórikáztam, és vártam Szivit. Az estét csendben töltöttük el. Vasárnap a nap nagy részében a gépemet tuningoltuk, most már én is tudok DVD-t írni. Délután eleget tettem a kötelességemnek (szavaztam). Ma reggel egész jó hangulatban keltem, aztán sikerült elrontani. Mindegy, tartom magam a "minden okkal történik" elvhez. Majd lesz jobb is, remélem. Délután pihentem, később a szokásos.

Megjegyzés: Undorító dolognak tartom, ami itt megy és kívánom a "legjobbakat"! Az ésszerűtlenség nem ismer határokat, félve nézem a jövőt, bár szerencsére nem az enyémet . . .

2010. április 10., szombat

David Guetta & Kid Cudi - Memories

Egy kis kedvcsináló a hétvégére ebben a hülye esőben. Ugyanis nálunk megint szakad ...

2010. április 7., szerda

Sziasztok! Nagy lépésre szánom el most magam. Lehet, hogy ezzel megbántok valakiket, de muszáj végre kiírnom magamból mindent. Hogy miért ide? Mert itt azok is láthatják, akiknek szól. Neveket nem írok, de mindenki fel fogja magát ismerni, az biztos.

Telnek múlnak a napok, a hetek, a hónapok. És bennem időről időre feljönnek az emlékek. A régmúlt árnyai, amik nem hagynak nyugodni. Jajj, és nem a volt és ex és hasonlók, neeeeeeeeem. A barátok, ismerősök, rokonokkal kapcsolatos emlékek, amik fájnak.

Először is had kezdjem az elvesztett unokatestvéremmel. Nem halt meg vagy ilyesmi, de számára én mindenképp az vagyok. Körülbelül egy éve nem keres, nem szól, nem ír. És hogy miért, azt nem tudom. Sokszor végig gondoltam már, hogy megbánthattam e valamivel őt vagy a feleségét, de eddig nem jutott eszembe semmi sem. Emlékszem, tavaly milyen jól éreztem magam az esküvőjükön és kimondani is furcsa, de akkor ott szívből tudtam örülni a boldogságuknak (még izgultam is). Féltékenység sem volt bennem, inkább csak az, hogy "de jó, nekik már sikerült".

Ám tavaly ősszel valami történt. Kezdtek eltávolodni tőlem, tőlünk. Sejtettem, hogy van valami baj, de karácsonykor tudatosult bennem ... elfordultak tőlünk. Fáj! De tényleg. Annak ellenére, hogy sok minden volt közöttünk anno, főleg a párjával, mégis próbáltam alkalmazkodni, új lappal nyitni felé/jük. Hisz a múlt már megtörtént, változtatni egyikünk sem tud. De a jövőt még meg lehetne változtatni, ha tudnám mit rontottam el, rontottunk el. Vagy hogy mi lehet az elzárkózás oka. Anya sokszor kérdez felőlük, mit tudok, de hát semmit sem.

Emlékszem, mikor megtudtam, hogy gyermekük lesz, olyan kép suhant át előttem, hogy ott vagyok náluk a szüleimmel és nézzük a picit az ágyacskájában. Tudom, ez most nyálas és hihetetlen, de akkor tényleg ez volt bennem. Azért az, mert ugye ott a rossz múlt. De szerintem közös, és hangsúlyozom közös erővel és belátással igenis hogy ki lehetne alakítani újra legalább egy olyan kapcsolatot, mint az esküvőkor. És mind erre most jöttem rá nem olyan rég, mikor megláttam a pici képeit. Nem arra vágyom, hogy vicsorogva nyáladzunk egymásnak, a hátunk mögött meg szidjuk egymást. Nem. Csak hogy ők is belássák, hogy igenis fontosak a rokonok, a család és a barátok és nem csak azok, akik mindig mosolyognak feléjük és soha nem szólnak semmiért. Mert az igazi szeretet nem az, hogy mindenben egyetértünk és nyaljuk a másik seggét, és nem szólunk be soha, pedig néha lenne miért.

Nos hát nagyjából ennyit szerettem volna ezzel kapcsolatban, de nem azért írtam le, hogy most újabb viszályt indítsak el. Csak leírtam amit érzek, gondolok.

És a másik dolog: A kapcsolatok azért tartósak, mert ápolva vannak. Nem csak a pár, hanem a baráti is. És ha nekem fontos valaki, akkor szólok hozzá, írok neki sms-t, mail-t bármit. Nem a másikra várok, hogy majd ő szól. Ha érdekel valami, kérdezz! Ja és észre kell venni azt, hogy nem csak mi létezünk a világon, rajtunk kívül is van sok sok ember. Alkalmazkodni tudni kell és igen, kell. Kompromisszumot érdemes hozni, nem csak mindig variálni és a saját igazunkat hajtani. Tervezéskor meg kell hallgatni mindenki véleményét és úgy dönteni, hogy az a lehető legtöbb embernek jó legyen. Vagy egyéni utakat kell választani, de akkor azt vesszük észre egy idő után, hogy egyedül ballagunk az úton.

Na kb. ennyi. Aztán mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Sértődések sem érdekelnek, mert tudom, hogy igazam van. Neveket továbbra sem közlök, szerintem elég jól leírtam mindent. Bántani nem akartam senkit sem, csak felnyitni a szemüket. Aztán ha minden marad a régiben, akkor is elmondhatom: én megpróbáltam ... *V*

2010. április 6., kedd

És helló! Immáron áprilisban járunk, ez talán tényleg tavaszt jelent. Szeretném, ha már nem kéne nagy kabátot felvenni, bár a szövetkabimat szívesen mutogatnám picit. Mindegy, lesz még ősz, lesz még tél! Bár először inkább a nyár jöjjön! :-) Kedden egész jó napom volt, főleg a hétfőhöz képest. Délelőtt munka (fizut is kaptam), délután kenyérsütés, pihenés és más egyéb elfoglaltságok. Szerdán vettem retket, mert annyira finom volt a múltkori is. Ilyenkor (egyébként mindig) fontos az ásványi anyag bevitel, a tavaszi fáradtság miatt.

Csütörtökön délelőtt munka, utána anyával bevásároltunk picit a húsvétra. Megajándékoztuk egymást piciny dolgokkal. Remélem, Daddy is örül majd a meglepinek! Pénteken délelőtt és délután is még takarítottam, majd kenyérsütés. Estefelé befestettem a hajam újra, mert csúnyán kezd lenőni a "szőkeségem". Szombaton délelőtt sütöttünk, főztünk. Később összekészültem, majd megettük az ünnepi vacsorát. Utána utaztam Szivihez! Este filmeztünk és bújtunk. Vasárnap a rossz idő miatt terveink elmaradtak, ezért otthon töltöttük a napot.

Beszélgettem Daddy öccsével (közben segítettünk anyukájuknak), ezalatt Babe motort nézett magának az interneten. Estefelé megint tévézés. Éjjel volt egy lélekreható film, ami kikészített bennünket. A címe: A harag sodrása (Mean Creek, 2004). Nem írok róla semmit, de gyenge lelkületűeknek nem ajánlom (én is az vagyok). Amúgy pénteken lesz újra, ezúttal Hálózat Tv-n 23:00-kor. Ja és ez nem olyan abszúrd, horrorisztikus baromság, hanem nagyon is valóssá válhat. Ezután sokáig csendben beszélgettünk, hogy megnyugodjunk.

Hétfőn szintén szakadt az eső, így megint benn maradtunk. Meglocsoltak, de szerencsére csak parfümmel, mert kifogyott a szóda. Délután összerakta Szivi a gépét (segítkeztem), majd az ebéd után eljöttem haza. Itthon leragadtam a tévé előtt, majd alvás. Ma csak délutánra mentem "dódozni", ezért ráértem a keléssel. A meló viszonylag hamar eltelt, bérletet is vettem. Itthon a szokásos teendők és tevékenységek. Na úgy kb. ennyi. Összességében jól éreztem magam, kár hogy nem tudtunk kimenni, de valahol jó is volt elbújni a kinti zord idő elől. Majd jelentkezem! Üdv.: *V*