2014. február 23., vasárnap



Sziasztok!

Ezen a héten teljesen elúsztam blog terén. Minden nap fáradtság és kimerülés. Ez volt jellemző az elmúlt napjaimra. Több gondolat bánt engemet ... szóval most a változtatások korát élem. Nem olyan drasztikus ám a helyzet, de tényleg változtatni kell. Egyébként egy mozgalmas hetet tudhatok magam mögött. És megmutatom nektek az én E.V-s győzteseim 2014-benn.

Az első helyezett:

New Level Empire - The Last One


A második helyezett:

Fool Moon - I Can't Be Over


A harmadik helyezett:

HoneyBeast - A legnagyobb hős


Üdv néktek: *V*

2014. február 17., hétfő



Elhagytuk február közepét, csak úgy szalad az idő. Nem bánom mind addig, amíg majd 20-25 fokos meleg lesz és elkészül az emelet.

Kedden megint szuperül teljesítettem, hála a rengeteg ügynek, ami rajtam van és az elnyomósoknak. A nap viszont eléggé lassan telt, de legalább békében. Igyekeztem pozitívan fordulni a környezetem felé, amennyire csak tőlem telt. Ebédre megint jót ettünk és nevettünk. Később még dolgozgattam, majd az utolsó két órámban mással foglalkoztam. Itthon megint kidőltem. Utálom, de ez van.

Szerdán folytattam a hajrát. Sajos rengeteg olyan ügy került hozzám, ami különböző okok végett el kellett tennem határidőbe. Remélem, hogy nem csesznek le miatta. Ám ha mégis, akkor van okom a magyarázatra. Egy órakor sajnos nem tudtam felmenni a referensemhez, mivel más dolga volt. Így csináltam tovább azokat, amiket tudtam. Más egyébre ezúttal nem maradt időm. Itthon hami után gyors letudtam a tornát, mert bizony pár nap eltelt anélkül. Este gyors tervezés, és fekvés.

Csütörtökön belevetettem magam a munkába. Gyors túl akartam lenni a 15-ön, hogy utána bármikor fel tudjak menni a javítómhoz, és még maradjon időm a nehezekre is. Végül 14-nél álltam meg. A felmenetel ezúttal is elmaradt. Ebédre finom túrós tésztát ettem és kaptam mellé egy kis édes savanyú húst is. Kettőkor leléptünk. Munka után a Müllerben és a Takko-ban költöttem a pénzt. Na jó nem ész nélkül, csak olyan háztartási cikkeket vettem, amiket Anyáék kértek. Itthon relax.

Pénteken szabadságon voltam. Sajnáltam kivenni, de tudtam, hogy nagyon hosszú nap vár rám és nem akartam fáradtan menni a tekepartira. Nagyon nem bántam meg utólag, ugyan is tényleg fárasztó volt és még a feszkóból is jutott ki bőven. Összességében szuper volt a hangulat, mindenki jó fej volt és még táncoltunk is. A tekecsapatunk megnyerte a tornát, és az egyéni díjat is. Az utolsó busszal tértünk haza. Akkor már csak gyors fürdés és ágyikó.

Szombaton Anya beteg lett, ezért egész nap ápoltam, próbáltam kikúrálni. Közben persze konyha, mosás, begyújtás. Igazi lóti-futi nap volt, mert Apa nem volt itthon. Minden dolog az én nyakamba szakadt, de nem estem kétségbe, hisz már van tapasztalatom. A fabehordásra azonban már nem maradt se erőm, se kedvem. Aztán estére minden szépen helyreállt. Apa hazaérkezett, Anya pedig jobban lett. Izgultam éjjel, hogy már ne legyen baja és hogy másnap el tudjunk menni az étterembe.

Vasárnap délelőtt csak pihengettünk, majd elkészültünk az útra. Az étteremben már vártak ránk. Nagyon finom ételeket kaptunk és a kiszolgálás barátságos, közvetlen volt. Végül közel két órát töltöttünk ott, de ezúttal csak édességet hoztunk haza magunkkal. Az időjárás kegyes volt velünk és megvárta, amíg a házba érünk. Imádkoztunk, hogy ne a kellős közepében szálljunk le a vonatról. Utána viszont másnap reggelig szakadt az eső. Igazán kellemes délutánt töltött együtt a család.

Ma délelőtt munka. Közben volt miegymás is. Én igyekeztem lojális maradni és mindenki nézőpontját átérezni. Végül lecsitultak a kedélyek, és már lehetett normálisan dolgozni. Ilyenkor mindig egy egy tapasztalattal gazdagabb leszek, és rájövök, hogy ezek a "pofonok" kellenek azoknak a bizonyos embereknek. Néha nekem is, sőt. A nap gyorsan telt, itthon már csak jó dolgok történtek, később szépítkezés, Zafi, gép és fekvés. *V*

2014. február 10., hétfő



Helló! Ezúttal szakítottam a hagyományokkal és a hetet hétfővel indítottam, s azzal is fejeztem be. Ez a hét szerencsére kárpótolt az előző rosszért.

Hétfőn kicsit félve mentem be, nem tudtam mire számíthatok. Duzzogás volt. Pont, amit vártam. Később aztán enyhült a dolog. Én nem akartam haragot tartani, de most már mindig megtartom majd a három lépést, az biztos. A munka jól ment. 9 lett az egyikben, 16 meg a másikban. Igaz ezúttal 10,5 órám volt mind erre, ugyan is túlóráztam. Szerencsére elég hamar eltelt, és jó volt végre csendben, nyugalomban szorgoskodni. Itthon már csak szépítkezés és fekvés.

Kedden tovább folytatódott a munka a másik rendszerben, mikor ránk parancsoltak hogy két óra alatt szórjunk ki a 25-öt. Nekiestünk, de csak némi késéssel tudtuk teljesíteni. Már ez sem érdekel. Ebédre hal, majd munka tovább. Végül csak 7 lett és egy csomó kérdés. Így nem lehet haladni. És akkor megint a régi nóta. Aztán hallottam olyan dolgokat is, ami egyáltalán nem nyerte el a tetszésem. Hihetetlen! Egyesek tényleg nem fogják fel a szavak és a tettek súlyát.

Szerdán aztán kézbe vettem a dolgaim, és bekéretőztem kérdezni. Muszáj, ha nem akarok bajt. Tök hamar végeztünk, nem is értem, miért lett húzva eddig?! Később aztán felturbóztam magam, és szórtam, ahogy csak lehetett. Aztán a javítások is meglettek, így 15 lett a nap vége. Munka után a régi bankomban felmondtam a szerződést. Nagyon sajnáltam, de kész rablás volt, amit csináltak. Minden apró szösszenetért vették le az értékes forintjaimat. Itthon már csak pihenés.

Csütörtökön hajrá. Már délelőtt meglett a 15 ügyem. Rég voltam ilyen formában, meg hát ugye ha tudom mit kell csinálni, úgy azért lényegesen könnyebb. Ebédre gomba krémlevest és royal csirke mellett ettünk. Szép kis társaság jött össze lenn az ebédlőben. Sokat nevettünk. Később aztán a másik rendszerben kezdtem dolgozni. Ott is sikerült megcsinálnom mind a 10-et, ami rajtam volt. Itthon eléggé morcos voltam, de igyekeztem türtőztetni magam. Nagyon korán feküdtem.

Pénteken tovább robogtam. Egész nap nyomtam megint, csak evés és a megbeszélés miatt hagytam abban a munkát. Végül 10 ügyem lett hiteles és 5 javítós. A nap gyorsan telt, bár nem is bántam, mert megint keverednek a szálak. Baromira elegem van már. Valamit sürgősen eszközölnöm kell, mert ez így nem lesz jó. Munka után városban jártunk, majd mindenki ment a saját dolgára. A szoliba végül nem jutottam el, mert akkor lekéstem volna a buszt. Itthon pihenés.

Szombaton túlóra. Egész hamar eltelt a 6 óra, utána pedig barátnőkkel ünnepeltük a szülinapomat. Nagyon sokat csiviteltünk és nevettünk is. A szokásos forró csokit ittuk, de ezúttal a tea és koktél is játszott. Megint szép ajándékokat kaptam. Praktikusat, mert olyat ami kell és kézzel készítettet, ami mindig külön öröm. Utána vásárolni voltam a családnak. Itthon sokat meséltem, majd megnéztük A dal 2014 című műsort, közben azért "Babáztam". Utána már csak aludtunk.

Vasárnap délelőtt takarítottam, mostam, teregettem, majd egy kicsit besegítettem a konyhában. Később Apa lábát ápoltam le. Utána elkönyveltem a költségeim, majd ebéd után tökre pihentem. Nagyon húzós volt ez a 6 nap, két túlórával. Nem beszélve a lelki terrorról. A nap hamar eltelt, este már csak a szokásos körök és egy kis tévé a szülőkkel. Az ágyban összeszedtem a gondolataim, ez mindig segít, hogy felkészüljek a következő hétre.

Ma délelőtt nagyon korán befejeztem a munkát, ugyan is rengeteg ügyet kaptam. Megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy válogathattam. Később már úgy is mindennek neki kell állni. Közben javításra is adtam le, és felírtam a megbeszélősöket. Aztán kaptam egy jó hírt: leadták a sportom. Innentől kezdve már csak a főnökön múlik. Délután elfoglaltam magam. Ebbe tudjátok, hogy általában mik tartoznak bele. Ilyen is nagyon régen volt már. Itthon csakis pihenés, majd tatarozás és korábbi fekvés. Üdv.: *V*

2014. február 3., hétfő



Sziasztok!

Erről a hétről csak dióhéjban írnék. Rengeteg negatív hatás ért, aminek az lett a következménye, hogy úgy érzem, változtatnom kell. Elsősorban magamon. Másod sorban a munkahelyemen. Tudom, sokszor volt már hogy kiakadtam, végül minden szépen rendbe jött. Talán most is így lesz, nem tudom.

Nem akarom itt hagyni ezt a helyet, szeretek itt lenni, még akkor is, ha cseszegetnek, és rengeteg igazságtalan, logikátlan dolgot művelnek. Persze mindennek és mindenkinek van határa. Ha átigazolok máshová, azt előtte azért jól meg fogom fontolni anyagilag és pozícióilag is. Amit tudok, hogy mindenképp maradnék irodában, mert ez nagyon az én világom. Bízom benne, hogy vagy megoldódik minden vagy más helyet találok.

Jó dolog, ami történt, hogy Apa tovább folytatta az építkezést. Ennek külön örülök, hisz minden óra, minden mozdulat számít. Egészségileg is jobban vagyok, mióta el kezdtem inni az útifűmaghéjat. Nem tévesztettem el, inni kell, ugyan is bele kell keverni üdítőbe. Állítólag ez kimossa a bélrendszert, és egy csomó problémától megszabadít (ingerlékenység, álmatlanság, fáradtság, akne, gomba, puffadás stb.) Nagy reményeket fűzök ehhez az őrleményhez.

És végül a kapcsolatok. Egyik munkatársamnak hála, egyre többet mozdulok ki otthonról, és már nem gyűlölöm annyira az embereket. Szeretek a társaságukban lenni, mert sokat nevetek és nem kell magam másnak mutatni, mint aki vagyok. Ők a hisztikkel, a fura természetemmel együtt fogadnak el. Örülök, hogy így alakult az életem ezen része, holott az elején igen csak tartottam tőlük. Párkapcsolat egyelőre nincs, de nem is keresem. Eljön majd annak is az ideje.

Amit tudok, hogy most már igen csak megnézem azt a "lovagot", mielőtt közel engedem a szívemhez. Azt nem tudom megígérni, hogy észnél maradok, hisz az nem igazi kapcsolat, nem igazi szerelem. De ha valami terhessé válik, vagy nem azt a figyelmet kapom meg, amit adok, amire vágyom, nem fogom húzni a dolgot. Eddig csak vártam hosszú ideig, hogy talán az illető értékelni kezd, vagy rájön, hogy én kellek neki. Nem így történt. És éveket vesztegettem el ... úgy mond hiába. Nem mondom, hogy minden rossz volt, de túl nagy és túl sok volt a szenvedés, csak ezt nem akartam tudomásul venni.

Köszönöm, hogy végig olvastátok, jövő héten visszatér a régi beszámoló. Remélem, addigra kedvesebb eseményekről is írhatok nektek. Üdv.: *V*