Sziasztok!
Erről a hétről csak dióhéjban írnék. Rengeteg negatív hatás ért, aminek az lett a következménye, hogy úgy érzem, változtatnom kell. Elsősorban magamon. Másod sorban a munkahelyemen. Tudom, sokszor volt már hogy kiakadtam, végül minden szépen rendbe jött. Talán most is így lesz, nem tudom.
Nem akarom itt hagyni ezt a helyet, szeretek itt lenni, még akkor is, ha cseszegetnek, és rengeteg igazságtalan, logikátlan dolgot művelnek. Persze mindennek és mindenkinek van határa. Ha átigazolok máshová, azt előtte azért jól meg fogom fontolni anyagilag és pozícióilag is. Amit tudok, hogy mindenképp maradnék irodában, mert ez nagyon az én világom. Bízom benne, hogy vagy megoldódik minden vagy más helyet találok.
Jó dolog, ami történt, hogy Apa tovább folytatta az építkezést. Ennek külön örülök, hisz minden óra, minden mozdulat számít. Egészségileg is jobban vagyok, mióta el kezdtem inni az útifűmaghéjat. Nem tévesztettem el, inni kell, ugyan is bele kell keverni üdítőbe. Állítólag ez kimossa a bélrendszert, és egy csomó problémától megszabadít (ingerlékenység, álmatlanság, fáradtság, akne, gomba, puffadás stb.) Nagy reményeket fűzök ehhez az őrleményhez.
És végül a kapcsolatok. Egyik munkatársamnak hála, egyre többet mozdulok ki otthonról, és már nem gyűlölöm annyira az embereket. Szeretek a társaságukban lenni, mert sokat nevetek és nem kell magam másnak mutatni, mint aki vagyok. Ők a hisztikkel, a fura természetemmel együtt fogadnak el. Örülök, hogy így alakult az életem ezen része, holott az elején igen csak tartottam tőlük. Párkapcsolat egyelőre nincs, de nem is keresem. Eljön majd annak is az ideje.
Amit tudok, hogy most már igen csak megnézem azt a "lovagot", mielőtt közel engedem a szívemhez. Azt nem tudom megígérni, hogy észnél maradok, hisz az nem igazi kapcsolat, nem igazi szerelem. De ha valami terhessé válik, vagy nem azt a figyelmet kapom meg, amit adok, amire vágyom, nem fogom húzni a dolgot. Eddig csak vártam hosszú ideig, hogy talán az illető értékelni kezd, vagy rájön, hogy én kellek neki. Nem így történt. És éveket vesztegettem el ... úgy mond hiába. Nem mondom, hogy minden rossz volt, de túl nagy és túl sok volt a szenvedés, csak ezt nem akartam tudomásul venni.
Köszönöm, hogy végig olvastátok, jövő héten visszatér a régi beszámoló. Remélem, addigra kedvesebb eseményekről is írhatok nektek. Üdv.: *V*