Helló! Ma elég mozgalmas napom volt, meg tegnap is, de inkább nem részletezném! Mindent nem kell leírni ... ;-) Eljött hozzám a barátom is, jó érzés, hogy itt volt velem. (Segített kicsit elfeledkezni a gondokról.) Hjaj, annyi mindent írnék, de nem kéne. Tudom, hogy ez egy olyan napló féle, de azért mégsem mondhatok el mindent, amit gondolok ... Inkább nézzük meg a mai témát, a mozaik készítést! Holnap jövök a második résszel. Aludjatok jól! Üdv.: *V*
Mozaikkészítés lépésről lépésre, avagy
így készült a mozaikos tálca
1. Kiválasztod a tálcát és a mozaikokat, célszerű lemérni a tálcát, kimérni, hogy hosszában és széltében hány mozaikkocka fér rá - nem szabad elfelejteni a mozaikok közötti távokat sem, hiszen a nélkül a kész mű nem mutat igazán jól -, majd egy négyzetrácsos papírra felrajzolni a tálcát, és megtervezni a mintát, leszámolni, hogy az egyes mozaikkockából hány darabra van szükség, és csak utána vásárolni.
2. A tervezés: folyamán használhatunk méretarányos és lekicsinyített ábrát is, viszont a színes ceruzák használata elengedhetetlen. Haladók olyan bonyolult mintákkal is kísérletezhetnek, amelyekhez a mozaiklapokat darabolni kell (ehhez plusz eszközökre is szükség van), viszont a kezdők, főleg első munkájuknál, inkább olyan mozaikmintát álmodjanak, amelyhez csak felváltva, egymás mellé kell tenni a mozaikokat. A későbbiek folyamán a színes terv lesz a kotta, amely alapján dolgozunk.
3. Ragasztás: Portalanított felületre lehet felragasztani a mozaikokat. Nem érdemes az egész felületet azonnal beragasztózni, inkább szakaszokban, sorról sorra célszerű haladni, hiszen a mozaikok felhelyezése időigényes és pepecselős feladat. A mozaikkockák sorrendjén kívül a mozaikok közötti állandó (!) távolság megtartására is figyelni kell. Hogy könnyebben és magabiztosan haladhassunk, érdemes függőlegesen és vízszintesen is kirakni néhány sort. Itt lesz nagy segítségünkre a papír minta, mert akkor biztosan nem hibázzuk el a mozaikok sorrendjét. Nagyobb kockáknál illetve csempéknél használhatóak a műanyag távtartók, míg apróbb távolságok kialakításának legjobb segédeszköze a fogpiszkáló. A tálcánál általános hobbiragasztót kell használni, de nagyobb felületeknél inkább a csemperagasztó javasolt. Dísztárgyaknál olyan ragasztót célszerű használni, amely száradás után átlátszóvá válik.
4. A ragasztó teljes száradása után meg kell győződni arról, hogy minden mozaikkocka erősen és stabilan felragadt (fordítsd meg a tálcát, kicsit ütögesd meg, majd lehet fugázni). Igen, minden hobbiművészben él egy „kőműves", mert a fuga ugyanaz, amit a fürdőszoba és a konyha fugázásánál használnak. Tejföl sűrűségű masszává kell keverni a fugaport és a vizet (aki színezni szeretné, most akril festékkel megteheti), majd a mozaikokra kenni. A kezdő fugázó néha a kezét is használni fogja, ezért gumikesztyű használata javasolt, különben úgy jár, mint én, akinek ujjvégeit kissé megette a fuga. Pár perc szikkadás után, nedves, de nem vizes szivaccsal a felesleg eltávolítható, illetve jól jön még egy száraz ruha az utolsó felesleges fugamaradék eltávolításához. Sarkokból, élekből a felesleges fuga eltávolításának célszerszáma megint a fogpiszkáló. Ha a fugázott felült bármely részén nem sikerült tökéletesen a fuga - lyukacsos lett vagy túl sokat töröltünk ki -, akkor bizony azt a részt újra kell fugázni.
5. A fuga száradása után - felülettől függ, de a tálca egy napot szárad -, el lehet végezni az utolsó simításokat. A mozaik szélét kitakaró szalaggal kell lefedni, hogy a tálca peremének festése során se a mozaikot, se a fugát ne kenjük össze, majd arany akrilfestékkel és egy kis patinával „öregítheted" a fát.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése