Megint eltelt egy hét tele minden rosszal és a végén jóval! Nagyon kifáradtam és elegem lett. Szó szerint belecsömörlöttem egy-két gonosz, undok ember szemétkedésébe. Pár szót írnék csak róla, mert már nem érdekel. De ez egy napló, tehát úgy érzem, itt a helye. Az egyik egy általam szinte minden nap látott nő, akivel eddig jó kapcsolatom volt. A héten viszont teljesen begajdult, és sajna rossz értelemben. Nagyon önző, és csak azzal törődik, hogy neki meglegyen amit tervbe vett.
Nem izgatja, hogy a másiknak esetleg nehézséget okoz vele, ő csak törtet előre és kész. Nagyon megbántott és ezután másképp viszonyulok majd hozzá. A másik nőszemély meg amolyan rokon féleség, bár ezek után aligha tekinteném annak. Régi ügy a miénk. Voltak már fegyverszünetek, de valahogy mindig kiborul a tejföl. Már egy ideje ki nem állhat, amit azóta sem tudok miért, szerintem ő maga sem. Most megint azért vett elő, mert egyetértettem egy jó ismerősömmel, aki történetesen őt bírálta.
Semmi rosszat nem akartam vele, pusztán véleményt nyilvánítottam, ami szerintem nem bűn. Erre ő különféle netes oldalakon szid, hord engem, ja és sajnos a családom is belekeverte. Gusztustalan és szánalmas! Nem hogy a szemembe mondaná, inkább a hátam mögött fröcsög. A vicc: azt hiszi, hogy lejárat az irományaival, de közben saját magát minősíti ... Ciki, hogy erre még nem gondolt! Mert hát ugye családi szennyest nem teregetünk, akármilyen mocskos is, főleg nem a világhálón.
Alap műveltség és neveltetés! ;-) Na de hát ez van! A főiskolás tanulmányokkal és diplomával együtt észt nem osztanak! :-D Azt mindenki maga kapja, fejleszti ... már akinek megy. Na hogy ezek után majd megint micsoda írások látnak napvilágot?! Na de sebaj, megtanulom nem felvenni ... " Ne azt nézd, hogy mit mond, hanem hogy ki mondja!"
Na és akkor most térjünk rá a heti eseményekre ... Kedden kezdődött minden. Egy váratlan eseményt sodort elénk a szél, ami komoly fejtörést okozott. Végül megtaláltuk a megoldást, ám ez egy korább tervet írt felül. És sajnos úgy reagált rá az illető, ahogy vártam: kiborult és csapkodott. Akkor megegyeztünk, vagyis inkább kényszerített, hogy várjak még, de újabb nehézség jött közbe, ami hirtelen tettekre sarkallt. Ez már csütörtökön történt.
A pénteki napom egy nagy rakás kaki volt emiatt, de aztán kitörtem és beolvastam, ahogy kell. Természetesen én "reagáltam túl" és a többi bla bla, de hát mi másra is számíthattam volna. A hetem vásárlásokkal telt: élelmiszereket és vegyi cikkeket vettem a családnak. Magamnak csak a hajamra költöttem. A nyaralásra már félre van téve, de azért várom már a fizum! A piciből, picit lehet félretenni, de nagyon ügyes vagyok, hisz vettem egy fullos gépet, és mind önerőből. Persze Szivi nélkül nem ment volna ilyen gyorsan, ő intézett mindent, én csak fizettem.
Ebből is látszik, hogy nem kell ahhoz gazdagnak lenni, hogy meglegyen mindened. Csak okosan kell élni és félretenni, beosztani! Szóval lelkileg összetapostak ezek a nők, nagyon magam alatt voltam na. Aztán jött a szombat és vasárnap, már alig vártam hogy utazzam Babe-hez. Ott csend van, nyugalom. Jó Daddy hangoskodik néha, de már megszoktam, hogy ilyen nyüzsis. ;-) A fürdőben is szokott énekelni! Sokat bohóckodik, ezzel mindig egyenesbe hoz.
A hétvége esősen telt, de bújósan és filmet nézve is. Ja meg hamar is volt, ahogy mindig. Vasárnap reggel még fagyival is meglepett, hú de nem számítottam rá. Fini citromos volt! Itthon pihentem egyet, majd a szokásos. Ma délutánra mentem melózni, előtte beugrottam a gyógyszertárba, és irány a munka. Eldöccent a négy óra, szerencsére egyedül voltam a kis irodában. Itthon tervezgettem, majd a szokásos.
Hát így telt a hetem, eléggé változatos volt, sok sok elintéznivalóval tele tűzdelve, de a végére azért elcsitultak a dolgok. Remélem a következő 7 nap már jobban sikerül majd... Üdv.: *V*


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése