2010. augusztus 9., hétfő

Sziasztok! Kedden még délelőtt beugrottam a városba pár apróságért, délután pedig összepakoltam az útra. Este aztán jött a fekete leves: nem kéne menni. Hallani sem akartam ilyen hülyeséget, pláne nem egy kis eső miatt. Aztán végül ketten úgy döntöttünk, hogy mi azért elmegyünk. Szerdán már kora hajnalban megébredtem, egyszerűen nem bírtam tovább aludni. Az állomáson még vettem eldobható borotvát (ez kimaradt), aztán Daddy is megjött és irány a vonat. Késve indultunk el, és késve is érkeztünk. Nagy pakkokkal cipekedve azért 10 órára odaértünk a nyaralóba. Kipakoltam, majd elkészítettem az ebédet. Utána bevásároltunk, hogy holnapra legyen hamink. Délután pihentünk egy kicsit, este pedig sétáltunk a környéken, és a strandon.

Másnap megint bolt, kaja után pedig átsétáltunk Badacsonyba. Végignéztük a bazársort, a mólón is mászkálunk, Szivi csináltatott magának egy jóslást. Este fürci a kádban, nagy habkoronával. Utolsó napunk elég egyhangúan telt. Már kora reggel szakadt az eső, és cudar vihar volt. Délelőtt megérkezett a vendéglátónk, akivel beszélgettünk kicsit. A nap nagy részét pihenéssel, és társassal töltöttük. Később összepakoltunk, és időben elindultunk, hogy ne kelljen rohanni. Kár volt! A vonat 10 percet késett, így megint késve értünk haza. Közben apa felhívott, hogy épp a városban jár, ezért haza tud vinni. Hála égnek! Legalább nem kellett várnom a csatlakozásra és a nagy pakk hurimálásától is megkímélt. Daddyért is a tesója jött be kocsival, mert ő meg lekéste a buszt. Összességében jól telt, én jól éreztem magam, és nem bántam meg.

Szombaton elég melankólikus hangulatban voltam. Sokat feküdtem és olvastam is. Délután jött a jó hír, hogy mehetek hétfőn dolgozni! A vasárnap szintén pihenéssel telt, jól esik néha az ilyen is. Bár azért a konyhában sürgölődtem, és a szobát is kitakarítottam. Este apától elbúcsúztunk, mert hétvégéig nem jön haza Pestről. Ott kell dolgoznia. Ma reggelre mentem dologba, de előtte még megvettem a bérletem. A munka hamar eltelt, sokat beszélgettünk a munkatársnőmmel. Rossz hírt is kaptunk, de én bízom a legjobbakban. Semmi erőm már hozzá, de azért akkor is. Itthon pihike után elmentünk anyával megkeresni a kutya láncát, amit múltkor séta közben hagyott el. Anya nem foglalkozott vele, de kiderült, hogy fontos kellék sajna. Nélküle betekeredik a lánc. De aztán megoldottam, most jó. Este a szokásos. Üdv.: *V*

Nincsenek megjegyzések: