2010. szeptember 20., hétfő

Helló! Immáron szeptember közepét is elhagytuk, eszméletlen, hogy rohan az idő. A múlt hét összességében kellemes volt számomra. Kedden átlagos napom volt: délelőtt tréning, utána pihike. Majd a kertben tevékenykedtünk anyával, utána Artikával játszottunk pötit. Este végre megfestettem a hajam, és most megint szép mogyoró barna vagyok. A hosszából is vágtam, és ritkítottam.

Szerdán tréning: konkrét állásokat néztem magamnak: boltok, irodák. Délután posta és gyógyszertár, majd taliztam Daddyvel. A suli előtt üldögeltünk és beszélgettünk. Aztán itthon meséltem rengeteget, utána ismét pihike. Este a szokásos net és Született nőcik. Egyre izgalmasabb!

Csütörtökön nem volt tréning, de nekem állástájékoztatóra kellett mennem, szóval akkor sem volt megállás. 1 órás volt, és annyi információt kaptunk, hogy majd szét durrant az agyam. Délután pihentem és felkészültem lelkiekben a számítástechnikai-, és a pszichológia tesztre. Este a szokásos.

Pénteken a nap jelentős része elment a felmérőkkel. Végülis mindegyiket meg tudtam csinálni, de volt gubanc is, meg para. A pszichológia sokkal nehezebb volt a számtechnél, de azért azt is megcsináltam. Holnap meglátjuk, milyen eredménnyel. Később találkoztam egy régi ismerőssel, akivel szuperül elbeszélgettünk. Itthon naaaagy pihi, majd a szokásos. Ilyen időben persze maradtak a benti dolgok.

Szombaton a nap nagy részében serénykedtem a házi munkában, délután pedig elmentünk négyen moziba. A Kaptár - Túlvilág című filmet lestük meg 3D-ben. A film se volt rossz, de nekem az tetszett, hogy olyan volt, mintha én is köztük lennék. Este mégis kimentem Szivihez. X-factort lestünk aztán alvás. Vasárnap délelőtt mese, utána konyha. Délután hamar eljöttem, mert Babe maszekolni ment. Itthon a szokásos. Este tévé.

Ma reggel megkezdődött az utolsó hetünk a tréningen. A délelőtt hamar elrepült, majd bementem az ügyintézőmhöz, hogy leadjam az eddigi buszjegyeim: közölték velem, hogy fél hónapot nem fizetnek, szóval majd csak október közepén kapok segélyt + a jegyek árát. (Remélem addigra lesz munkám, aztán nem kell többé látnom ezeket.) Persze, most dögöljek éhen, akkor meg majd "dúskáljak" a pénzben. Hihetetlen na! Mindegy, még van egy kis spórim, gazdálkodok, ahogy csak tudok. Itthon pihike és a szokásos. Üdv.: *V*

Nincsenek megjegyzések: