Na hát ismét itt vagyok! Ez a hét az előzőekhez képest egész jó volt, testileg már nem annyira. Ugye egyre jobban fájt a gyomrom, sokszor aludni sem tudtam hason. Tényleg itt volt az ideje a tükrözésnek. Kedden elkapott a félsz. Hétfőn már volt róla egy álmom, de akkor még nem foglalkoztatott igazán. Viszont másnap sokszor eszembe jutott. Nagyon tartottam tőle. A nap azért elment. Állásokat lesegettem, egyet megint találtam, jelentkeztem is. Délután próbáltam pihenni, nem sok sikerrel. Később tévé és net és Való Világ. Aznap viszonylag korán lefeküdtem, bár az alvás megint nehezen ment.
Szerdán reggel minden bajom volt. Ugye éjfél után nem ehettem, nem ihattam. Ez már nekem külön büntetés volt. Ott elkérték a beutalóm, alig vártam kb. 10 percet és már mehettem is be. (Egy ember volt csak előttem.) Az orvos és az ápolók kedvesek voltak, nyugtattak, ahogy csak lehetett. Persze ez a vizsgálat nehézségén nem sokat enyhített, de azért jelentett valamit. A lenyelés maga kellemetlen volt, utána még remegtem kicsit, de mély levegők után kezdtem hozzászokni a szokatlan állapothoz.
Két féle mintát is vettek a gyomromból, azok eredményeit majd két hét múlva kapom kézhez. Fizikai elváltozást nem állapítottak meg, ennek különösen örültem. Kaptam gyógyszert, s a leletekkel együtt vissza kell majd mennem a magándokihoz. A vizsgálat után indultunk is hazafelé, bár egy állást bedobtam a VN ügyfélszolgálatra. Itthon meséltem apának, majd pihentem. Egész nap diétáztam, ahogy utasítottak. Este a szokásos ...
Csütörtökön már jobban voltam, de akkor meg mentem megint egy állástájékoztatóra a Mük-re. Előtte elintéztem még pár dolgot, aztán irány a cél. (Találtam magamnak egy jó kis farmer, jó áron. Meg is vettem, bár megígértem Daddynek, hogy együtt járjuk be a várost érte. Hát mindegy, ez van! Azért kár lett volna otthagyni, úgy is kellett ...!) A munkaügyön többen várakoztak, mikor felértem a II. emeletre. Kedves kis csapat jött össze, aztán 13:00-kor az előadó is megérkezett. Tetszett, amit mondott, de sajnos ahhoz hogy sikeres legyek, autó kell ... megint csak. Szóval fájó szívvel, de én is felálltam és kisétáltam onnan a többiekkel együtt. Alig maradtak ott kb. 3-an, 4-en. Itthon meséltem, majd pihentem egy kicsit. Később tévé, net, Sims és VV. Jó lenne olyan lehetőség, amit vállalni is tudnék végre!
Pénteken a szobám rendbetételének szántam a nap egy részét. Átrendeztem az összes ruhám, kidobáltam ami már nem kell, vagy anya elkobozta. ;-) A régi könyveket, füzeteket (ami még lenn maradt) is szortíroztam, egy része a padlásra, egy része pedig a pincébe került tüzelőnek. Jó érzés volt megszabadulni egy csomó cucctól, és kellemes volt végignézni a szobámon ezek után. Ez már régóta érett ... Délután tévé, este pedig a szokásos gépezés és VV lesés. Szombaton befejeztem a nagy rámolást a szobámban. Most már tényleg minden rendben van. Délután még mostam (kézzel), takarítottam kicsit, aztán pihi volt meg tévé, net.
Vasárnap eléggé furcsán éreztem magam, mintha valami nyavalya kerülgetett volna, de aztán délutánra jobban lettem. A fini ebéd után természetfilmeket nézett a család, majd estefelé megint leültem a gép elé. Este egy jót beszélgettünk anyával, kitárgyaltunk az életünket. Ma délelőtt segitkeztem a konyhában, majd a saját kis dolgaimat intéztem. Délután szórikáztam, majd tévé. Este meg tudjátok ... a szokásos. Üdv.: *V*


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése