2011. május 16., hétfő



Sziasztok! Ez már a második hetem volt olyan, hogy "elegem van már mindenből" érzés lett úrrá rajtam. Nem traktállak titeket a részletekkel, ne is kérdezzétek, de már muszáj néha írnom ezt azt. Sajnos nálam nem mindig minden happy és vattacukor. Kedden délelőtt alig csináltam valamit a konyhában, inkább az állások után kutattam a neten, persze sikertelenül. Azért nem adom fel, csak lesz végre egy olyan hely, ahova én kellek majd. Délután szintén a gép előtt ültem, írogattam. Este tévéztem, majd beszélgettem az ismerősökkel.

Szerdán délelőtt átsétáltunk a szomszéd faluba: anya orvosnál volt, én boltban. Egyszerre jöttünk ki mind a ketten, szóval még várnunk sem kellett a másikra. Néha az ilyen is összejön! Utána főzés: májgombóc leves és lángos. Délután álláspályázatot adtam fel, majd kinn elaludtam a hintapadon. Még sosem aludtam ilyen jót. Utána fagyiztunk, majd tévé. Este dumcsi, majd készülődés, ja és Született feleségek.

Csütörtök délelőtt város. Délután főzés, majd takarítás. Utána udvar, majd kis kert. Később elektronika. Pénteken délelőtt csak segédkeztem a konyhában, mert délután kb. 3 év elteltével el tudtam menni fodrászhoz. A nagy átalakulásom kezdetét vette. Levágattam a hajam félhosszúra. Ez persze csak a terv első része. A fodrász csaj nagyon aranyos, gyorsan és jól dolgozik, jah és olcsón. Később a szokásos.

Szombaton a rutinos tevékenységeim (2 álláspályázat feladása) után végre leülhettem oly sok idő után Simsezni. Szerintem már ezen meg sem lepődtök. Délután az udvaron élveztem a napfényt és a meleget. Rám is fért, mert felfáztam az előző napokban. Este megnéztük az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét. Vasárnap délelőtt takarítottam, majd vártam Daddyt. Ám hiába. Felhívott, hogy eljön, de rengeteg dolga lenne, így végül úgy egyeztünk meg, hogy mindenki marad otthon. Sajnáltam, de ez van!

Ma délelőtt a munkaügyön voltam hivatalos. Azt hittem, már lesz munkám ilyenkor. Tévedtem. Az ügyintézőm kedves volt, átbeszéltük a dolgaim. Utána postán voltunk, bevásároltunk, majd irány haza. Itthon rendbe tettük a házat, majd elbújtam a világ elől, mert már megint a sírás kerülgetett. Később tévé, gép meg amik eddig is mindig, hisz szinte sose történik velem semmi érdekes. Minek is írok?! Üdv.: *V*

Nincsenek megjegyzések: