2011. szeptember 12., hétfő



Sziasztok! Ez a hét jó lazára sikeredett, ám annál keserűbben!

Kedden belefolytam újra a munka világába. Több nehezebb és időigényes ügyem miatt, csak kurtán teljesítettem. Nem baj a lényeg, hogy folyamatosan dolgozom. A nap viszonylag hamar eltelt, főleg a délután. Hazafelé egyik rég látott kolléganőmmel beszélgettem, és együtt örvendeztünk az új járatnak, ami kivisz minket az objektumig. Végre visszaállhat a régi kerékvágás, és újra reggel vehetem magamnak az ennivalót. Itthon megköszöntöttük apát 57. szülinapja alkalmából. Utána a szokásos!

Szerdán később kelhettem, mert a főépületben egész napos továbbképzésen vettünk részt. A nap nagy része gyorsan eltelt és tetszettek az előadások. Ebédidőben besétáltunk a Fő térre fagyizni, majd vissza. Az utolsó prezentáció inkább cseszegetés és a "mit nem tudunk vagy nem csinálunk jól" című fejezet volt, mint tájékoztatás. Minden esetre sok dologgal nem értettem egyet. Mindegy, a lényeg, hogy magamat kell továbbképezni, akkor van esély a jó munkára. Itthon nem ettem, csak lefeküdtem. Este ebédeztem, ami egyben vacsora is volt, majd kicsit kikapcsolódtam és elmentem aludni.

Csütörtökön végre újra volt busz az autóbusz állomásról, de ennit nem tudtam venni, mert arra már nem maradt idő. Ez a nap egy förtelem volt nem csak kollektív cseszegetés ért, hanem személyes is. Úgy értem, hogy az embernek gondolatolvasónak vagy médiumnak kellene alapból lennie. Na hát ez nekem csak bizonyos esetekben megy. Az egész nap nagy erőt igényelt, csoda, hogy így is megcsináltam 8 ügyet. Otthon alig tudtam enni már második napja, igazán csak az alvás segít.

Pénteken eléggé magam alatt voltam. Csináltam a munkám, de valahogy nem igazán lelkesedtem. Estére aztán teljes lett a káosz és a kikészülés, és eltörött a mécses. Szerencsére Szisza ott volt mellettem, és meghallgatta a sok nyűgöt, bajt, ami kijött belőlem. Hajnalban aludtunk el.

Szombaton 04:40-kor keltünk, szóval alig aludtunk kb. 2 órát. A "szomszédoknál" voltunk zsibin. Elég érdekes volt, sok színű. Rengeteg mindent árultak az emberek. Sajnos megítélésem szerint sok kacatot is kitettek. Végül mi nem vettünk semmit, a többiek néhány aprósággal tértek haza. Daddyéknél ebédeztünk, majd egy kis gépezés után le is feküdtem aludni. Közben Szisza is hazajött a dolgából. Este elkészültünk és kimentünk a szüreti bálba. Jól éreztem magam, de a végén mégis alig vártam, hogy az ágyba feküdhessek.

Vasárnap viszonylag korán keltünk (10:00). A délelőtt hamar elrepült, délután ismét szunyáltunk, a tévé remek aláfestés ehhez. Később jöttem be a városba, ugyanis hittanra kellett még mennem. Az óra vidáman telt, sok témát érintettünk. Hazafelé kisétáltam a vonatállomásra, mert nem volt kedvem várni a buszra. Itthon meséltem, majd le is feküdtem.

Ma délelőtt nem sok kedvem volt, de aztán beszélgettünk, meséltünk egymásnak, így a munka is könnyebben ment. 3,5 hónap után ismét tanultam egy új dolgot, de szerintem ez már mindig így lesz, amíg csak itt dolgozom. A délután már jobban telt, egyszer csak azt vettem észre, hogy mindjárt mehetek haza. Itthon hami, majd testtatarozás és gépezés. Üdv.: *V*

1 megjegyzés:

Topsecret írta...

Kitartást! Szerintem ebből a nyárból-őszbe váltás kicsit mindenki idegeit megtépázza...legalábbis az enyémet nagyon!:)