2011. december 5., hétfő



Sziasztok! Voltatok már úgy hogy nem tudtátok miért, de látszólag hiába van meg mindenetek valami mégis mintha hiányozna? Vagy valami miatt nincs megelégedett érzésetek, de nem tudjátok mi miatt? Na hát bennem ezek az érzések kavarognak mostanság, és nem tudom mi a megoldás!

Kedden az első munkanapomon jó sok sokk ért, ezért egy órával a kezdés után már haza akartam menni. Aztán szép lassan belerázódtam mindenbe, de a lázadozós hangulatom továbbra is megmaradt. A nap végén bejött a kolléganőm is, aki sok kihagyás után újra munkába áll. Ő jobban fogadta a híreket, mint én. A napi limitem nagyjából meglett, bár már nem érdekel. Itthon finom ebéd várt meg gyümölcs. Ezeknek legalább lehet örülni. Este gép és ágyikó.

Szerdán megcsináltam az összes irat esedékesem, amivel kb. két óra el is ment. Délután nem volt már munkám, így régi ügyeket vettem elő. Néhányat meg is tudtam csinálni. Aztán meg hirtelen azt vettem észre, hogy vége a munkaidőmnek. Itthon nem pihentem, inkább kicsit a gép előtt ültem, aztán meg úgy is jött a lefekvés ideje.

Csütörtökön még befejeztem néhány ügyet, aztán segítséget kértem, mert ami még rajtam van, nem tudtam hozzákezdeni egy kivételével egyikhez sem. Sokban sejtettem, hogy mit kéne csinálni, de nem mertem hozzányúlni, és jól is tettem, mivel kiderült, hogy egy párhuzamos ügyben a másik kollégám hibázott, ráadásul ő már kiküldte postára is. Persze, ilyen előfordul, de én mégis csak jobban jártam. Aztán azt vettem észre megint, hogy 15:52 van és csomagolni kell. Itthon gép, majd alvás.

Pénteken munka hamar elrepült. Mind össze 9 db ügyem maradt. Azokhoz egyelőre nem tudtam hozzászagolni. Délután pihentem egy kicsit, majd visszautaztam a városba találkozni a munkatársaimmal. Egy kis, de annál hangulatosabb étteremben beszélgettünk és ettünk. Jó volt kicsit megismerni őket. Itthon némi tévé és alvás.

Szombaton a szokásos forgatókönyv zajlott. Délelőtt főzés, majd elkészültem és korán elmentem. A vonatállomáson furcsa dolog történt velem: egy srác figyelt. Azt hittem, hogy azért, mivel több mint 30 ezer forintot vettem ki egy automatából. Féltem, bevallom őszintén. Folyamatosan szemmel tartottam, és sok ember között ültem. Aztán eljött az idő, kisétáltam a buszra. Akkor is figyelt, de szerencsére nem követett. Talán lehet, hogy nem is a pénz miatt nézett, vagy azért, de nem mert tenni semmit sem. Daddynél Jujuval beszélgettem telefonon, majd egész este tévé.

Vasárnap szintén tévé, majd megnéztük a Lopott idő című filmet. Nem volt rossz, de jó sem. Elgondolkodtató, de vétettek hibát is pl.: egy kislány szerepel benne, aki kb. 10 éves. Elvileg 25 éves korukig nem működik nekik a "számlálójuk", azonban a kis lány mégis időt kunyerált a főhőstől nem is egyszer. Szóval he? Aztán átsétáltunk a barátokhoz szülinapozni, de sajna nekem hamarosan ment is buszom.

A városban átszálltam egy helyi járatosra. Egy sráccal szálltunk le, aki mögöttem jött. Úgy hallottam, hogy megállt. Gondoltam talán ott lakik. Valószínű úgy is lehetett. Aztán rám nézett (én közben hátrafordultam), majd elindult. Egyre jobban, gyorsabban jött mögöttem, de a zebránál másik irányba ment. Ez a hétvége már csak ilyen, úgy látszik. Itthon tévé, gép és alvás.

Ma délelőtt elmentem anyával az orvosához, akivel beszélgettünk. Itthon ebédet főztünk apával, majd pihi volt megint. Utána kajoltam, majd gép. Este fürcsi és fekvés. Üdv.: *V*

Nincsenek megjegyzések: