2013. március 11., hétfő



Heló! Újabb hét, újabb események. Hogy is lenne másként. Összességében megint jó volt, sőt. Az eddigi legrövidebb munkás hetemen vagyok túl, és tele volt élménnyel. Picikkel, de nekem ez is szívderítő.

Kedden még élveztem a szabim második napját. Délelőtt mondjuk nem éreztem magam valami prímán, de azért segédkeztem. Később meg már mennem is kellett a városba. Ott vettem krémet a családnak, majd utaztam tovább helyi járattal ki a fodrászhoz. Ott már vártak rám. Megkezdtük az átalakítást. Először kiszedte a hajamból  maradék fekete festéket, majd befestette barnára. Két és fél óra után végre elkészült. Sajna a buszom lekéstem, így maradt a séta. Közben azért bementem a hambishoz, akkor már legyen egy kis vigaszdíj. Hát még így is maradt fél óra dekkolásom a buszállomáson. Itthon megcsodálták a hajam, majd fáradtan le is feküdtem.

Szerdán újra munka volt. Alig értem be már jöttek a rossz hírek. Nem úsztam meg az ügyfél-tájékoztatót, mert élbe lépett egy új ... szabály és sport sem volt. Nesze neked. Nem baj, két napot kibírtam valahogy. A délelőtt filmmel telt, mert semmi dolgom nem volt. Ebéd után mentünk oktatásra és dogára. Gyerekek, munkás életem legjobb dogáját sikerült összehozni. Persze, némi megerősítéssel azért. Nagyon örültem neki. Utána felmentem a javítómhoz, akivel átbeszéltük az ügyeim. Az utolsó másfél órában hajtottam ezerrel. Itthon anya már jobban volt, viszont apa sem érzi magát valami rózsásan meg én sem. Remélem, nem lesz semmi nyavalya.

Csütörtökön délelőtt dolgoztam, mert tartottam attól, hogy délután le kell mennem. Végeztem is mindennel, ami csak rajtam volt. Ebédkor finom gyümölcslevest ettem. Közben pedig pirítós kenyeret majszoltam. Délután megnéztem újra sok év után "A nők" című filmet. Imádom még mindig. Közben azért a szemem az órán volt, hogy mikor kellene mennem, de szerencsére nem kellett. Nagyon megkönnyebbültem. Valahol így volt igazságos. Itthon ettem, Zafiztam, majd picit pihentem. Később megmostam a hajam, amiből rózsaszín lé folyt ki. Este már csak gép és korai fekvés. Mostanában hiába alszom, nem tudom magam kipihenni.

Pénteken újra szabin voltam, de ezúttal a munkahely terhére. Korán délelőtt nyakunkba vettük a várost. Először a gyógyszertár és a posta volt a célállomás, majd irány egy kínai üzlet. Ott vettünk apának közelgő névnapjára pár szükséges ruhaneműt, majd irány a busz. Kiutaztunk a Tescohoz. Imádom! A ruha részlege egyre szuperebb. Végül anya kapott egy utószülinapi pulcsit. Már akkor is akart, csak nem volt olyan, ami érdemleges lett volna. Utána napi cikkeket vettünk. Sikeresen elértük a csatlakozást és kora délután már itthon is voltunk. Utána ebéd, majd egy kis melegedés a Napon. Később meghozták a tűzifát. Később csak elvoltunk. Később apa ért haza, aki nagyon megbetegedett, le is feküdt hamar. Szerintem influenza. Este tévé.

Szombaton délelőtt konyházás volt. Ebéd után megérkezett a villanyszerelőnk. Sokáig nem tudott jönni hozzánk, mivel beteg volt. Utolsó simításokat végezte a szekrényen és végre lett áram a felső szinten. Ezzel is előbbre jutottunk. Este tévézés volt.
Vasárnap délelőtt újra konyházás, majd leültem a gép elé nézegetni. Felmértem, hogy műszaki cikkeket mennyiért tudok majd vásárolni a konyhámba. Hát vannak borsos árak, de azért meg lehet találni a megfelelőt. Az ebéd elkészítésében most csak kis részt vállaltam. Később megint csak pihenés volt sajnos. Ez a hétvége az építkezés szempontjából elment a levesbe. Este a szokásos készülődés másnapra.

Hétfő. A legnehezebb és leghosszabb nap a világon. Délelőtt elnyomtam azokat az ügyeket, amelyek még pénteken kijavításra kerültek. Utána a bérpapírjaimat rendezgettem. Muszáj, ha nem tízezerrel kevesebbért akarok dolgozni. Aztán kaptam újakat, amiknek neki is álltam. Közben azért el kezdtem nézni a Nyomorultakat. Hát nehéz dolog, de megértettem és valahol tetszett is. Mármint ha tetszhet az, hogy szegény emberek az életükért harcolnak és egyszeribe elveszthetnek mindent. Ebéd után befejeztem a filmet, majd felmentem megbeszélésre. Később 12-nél hagytam abba. Aztán meg előre dolgoztam. Itthon Zafiból vettem ki egy kullancsot. Korainak tartom, de hát ez van. Este tévé, gép és szunya. R.I.P. Bódi László - Cipő! Üdv.: *V*

1 megjegyzés:

Topsecret írta...

Szia!:) Köszi, hogy írtál a blogomhoz, igyekszem gyakrabban írni, de sokszor csak telóról netezek lustaságból, és így mindig elmarad az írás, de igyekszem, és örülök, hogy nem lustultál el, és hétről hétre lehet olvasni, hogy mi újság veled. Mindig benézek ám!:) A munkához és az építkezéshez továbbra is kitartást kívánok, ügyes vagy, majd idővel remélem azért láthatunk képeket!:) Puszi