2013. április 22., hétfő

 

Sziasztok! Újabb hét, újabb események. Végre minden nap meleg van és derült az ég. Nem is kell nekem több. Azért néha vannak záporok, de ennyi még belefér.

Kedden délelőtt daráltam, oly annyira hogy két óra alatt végeztem is. Utána S.P. részeket néztem. Ebédre spenótot ettem, majd megnéztem a Sammy nagy kalandja című mesét. Később belekezdtem a második részébe is, de annyira elálmosodtam, hogy egy picit bókoltam az asztal felett. Nem vagyok büszke rá, de mostanában hiába alszom, mégis álmos vagyok. Tuti a tavaszi fáradtság. Itthon ettem, Zafiztam, gépeztem, korán feküdtem.

Szerdán megkezdődött a teljes, totális kín. Egy egész teljes napon át tartó oktatás. Jobban mondva, beszélés a semmiről, ami minket nem érint dolgokról. Természetesen odafigyeltem, ahogy tellett tőlem, de akkor is feleslegesnek tartom ezt. Nagyon, de nagyon nehezen telt a nap. Azt hittük, már sosem lesz vége. Voltak érdekesebb dolgok, de én ezt még mindig nem így csinálnám. Itthon teljes paff. Ettem, majd szótlanul csak üldögéltem a teraszon. Este nagyon korán feküdtem.

Csütörtökön végre újra a megszokottak. Délelőtt kiszórtam a javított ügyeket, majd nekiálltam az újaknak. Gyorsan pergett az idő, és már el is érkeztünk a sorozathoz. Utána enni mentünk, majd még csinálgattam a dolgaim. Kettőkor leléptünk. A városban vettem a családnak pár dolgot, majd irány haza. Itthon ettem, majd segítettem a kertben. Utána pihentünk a teraszon. Este gép, tévé, fekvés.

Pénteken kis cipőbe (pipi pipőbe) és kis kabátban mentem dolgozni. Istenem, de rég vártam erre. Délelőtt postáztam egy sürgős ügyet, majd nekiálltam az újaknak. Olyannyira kiszórtam mindent, hogy a csütörtöki ügyek a legrégebbiek, szóval nyugodt szívvel mentem el szabira. Délután megreformáltam anya frizuráját, majd élveztük a teraszt. Később rendbe tettem a szobám, este pedig pizzáztam a munkatársakkal SZÉP-kártyán.

Szombaton korán keltünk és intenzíven végeztük a napi teendőket. Mosogatás, seprés, főzés. Később gyors megfürödtem, hajat mostam és egy gyors ebéd után mennem is kellett a buszra. A városban szoliztam, majd utaztam Daddyhez. Ott rápihentünk az estére, ugyan is szülinapra voltunk hivatalosak. Úgy fél 10 tájt értünk a sráchoz. Pici házikója van, de lakájos. Jól elbeszélgettünk, ettünk, nevettünk, kettő után értünk haza.

Vasárnap sokáig aludtunk, majd reggeli után élveztük a semmit tevést. Később megint bebólintottunk. Egész nap tévéztünk, és bújtunk. Ebéd után hamarosan mennem kellett haza, ők pedig veteményeztek. Itthon megfestettem anya haját, majd még melegedtünk az udvaron. Este gyors összepakoltunk, majd korán fekvés.

Ma végre elutaztunk Győrbe. Nem így volt tervezve, de örülök, hogy végül így alakult. Reggel apa vérvételre ment és fogorvoshoz, mi pedig utaztunk. Aggódtunk érte, de szerencsére nem lett semmi baja. A városban megvettük a jegyeket és irány az állomás. Ott nem is kellett sokat várni és felszállhattunk. Végre csend volt és nyugalom! Győrben csináltattunk virágot Mamámnak és a bácsi úgy elhúzta az időt, hogy a végén rohantunk a buszra. Mamáéknál minden okés volt, ettünk, beszélgettünk, nevettünk. Három cicája is van. Hamar telt az idő és azt vettük észre, hogy már jönni is kell visszafelé.

Egy korábbi buszt értünk el, amivel már nagyon korán benn voltunk a városban. Ettünk egy fagyit, majd egy parkban ücsörögtünk. Közben volt egy gusztustalan esemény. Egy kicsit részeg, kicsit bolond, kicsit hajléktalan alak bement a bokorba és szépen könnyített magán. Ja de nem úgy, hanem volt egy nagyobb, barna dolga. Utána meg simán visszaült a padra. Szemben pedig ott volt a vasútállomás. Ez ám kultúra! ... A peronon izgultunk, hogy vajon mennyit késik a vonat, de szerencsére csak kettő percet. Itthon is minden csatlakozást elértünk, szóval igazán nem lehetett okunk a panaszra. Jó volt őket újra látni! Jó volt utazni! Üdv.: *V*

Nincsenek megjegyzések: