Az előző bejegyzésemhez egy rövid lábjegyzet.:
Nagyon meglepődtem, mikor ma reggel megkaptam az üzenetét. Őszintén, nem számítottam rá, komolyan. Azt hittem már rég elfelejtette a blogom. Hát nem így történt. Leírta az ő nézőpontját az egészről. Ezt nem ecsetelem, a lényeg, hogy nagyon sok mindenben különbözik az enyémtől és itt a lényeg. Túlságosan megváltozott valami. Én tudom mi, de ez maradjon az én titkom. Amit megosztok veletek az az, hogy e reagálások, kommentek is megerősítettek a jelenlegi döntésemben. Helyesen cselekedtem! Szokás mondani, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük, csak eddig én erre nem jöttem rá. Persze, jobb későn, mint soha. Jobb lesz így mindkettőnknek. Ő végre megtalálta/megtalálja azt, aki igazán megfelelő neki. Én pedig remélem, hogy találok egy olyan férfit, aki mellett igazán vonzónak érezhetem magam. És magabiztosan lehetek boldog, hogy soha nem kell neki más, csak én. Meg persze évek múlva jöhet a többi "kötelező": összeköltözés, házasság, gyerek. Végül egy sablonos mondattal zártuk le a soraink. Ez is többet mondott nekem minden szónál, pedig nem is Raffaello!
Még van időm. Erről a témáról ennyit. Ha ezek után történik még valami érdemleges, amit kétlek, akkor azt már nem írom le. De ezt muszáj volt, mert így minden értelmet nyert, megvilágosodtam. Mindig is segített az írás, a velem való történések feldolgozásában ... Ezzel meg is volnék! ;-)
Üdv nektek, remélem ez a rossz ómen a végéhez közeledik, és már nem lesz több szakítás a környezetemben. Egy dolgot viszont megtanultam. Nem szabad annyira nagyon ragaszkodni, ha gáz van, ki kell adni az útját időben. Érdemes megbeszélni, de nem mindent. És persze nem szabad halogatni, meg mindent elnézni. Sziasztok! *V*
ui: Nem kérek kommenteket se itt, sem máshol. Én így gondolom és pont. Nem tetszik, nem tetszik.

2 megjegyzés:
Bőven van még időd - nem kell kapkodnod! Fel a fejjel! d:-)
Köszönöm a névtelen jóakarómnak! :) Persze, hogy ráérek. Azóta már színesben látom a világot! Puszi Neked!
Megjegyzés küldése