2013. november 11., hétfő



Szióka! Hirtelen nagyon rossz idő lett. Egyszeribe átcsaptunk a zord novemberbe. Tényleg ajándék volt az október. Hiányoznak a teraszon csücsülős, melegedős percek, órák.

Kedden délelőtt megcsináltam a javítósom, majd egy két ügy után elmerültem a más világban. Ebédre ezúttal felvágottat és kiflit ettem, majd tovább folytatódott a darálás. Munka után elmentem a .......... fogorvoshoz. Nagyon nehezen vettem rá magam, de muszáj volt. Kiderült, hogy a pici lyuk nem is olyan pici. Szerencsére nem fáj, de még majd vissza kell mennem. Itthon relax.

Szerdán már jobb hangulatom volt. Többet nevettem és jobban belefolytam a társasági életbe. Néha besokallok, ez ilyen. A munka gyatrán ment, alig tudtam valamit kiszórni. Nem szeretem az illesmit. A nap viszonylag hamar telt, itthon megint kidőltem. Később rendbe szedtem magam, majd torna, fürdés és fekvés.

Csütörtökön délelőtt és délután is munka. Ebédre lángost ettem, majd maradt idő másra is. Munka után a városban jártam. Megint voltam ajándék kezelésen, majd vettem pár apróságot. Szerencsésen elértem a fél négyes buszt, bár negyed órával később értem haza. Megint úttorlasz volt, mert hát ugye a legnagyobb forgalomban kell a főutat csinálni. Itthon a szokásos.

Pénteken délelőtt gyors daráltam, majd kaptam vissza javításokat. Utána fel is kellett mennem egy megbeszélésre, de az elhangzottakat már nem tudtam kamatoztatni. Munka után több tervem is volt, de végül csak a gyógyszereket vettem meg és irány haza. Később utaztam vissza a városba, ugyan is Dodó 1 hónapos kisfiát látogattuk meg. Nagyon aranyos és türelmes baba. Engem különösképpen nem kedvelt, de ezen nem is csodálkozom. Én nem értek a gyerekekhez! :-)

Szombaton délelőtt konyházás, takarítás, mosás, ahogy máskor is. Majd szomorúan vettem tudomásul a tényeket, hogy megint nem haladunk előbbre. Nagyon elegem van, és egyre elkeseredettebb vagyok. Így nem nagyon látom az élet értelmét. Délután nekiültem a gép megjavításának, ami estére sikerült is. Utána már csak Faktor.

Vasárnap délelőtt alapból rossz hangulatom volt, azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy miért. Később ez átcsapott ordibálós hisztibe. "Büszke" vagyok magamra, mondhatom. De azért mentségemre megjegyezném, hogy nem hiszem, hogy bárki is fél év elteltével türelmesebb lenne nálam. Később csak aludtam, addig sem kell gondolkodni. Estére valamivel javult a helyzet, de továbbra sem látom az értelmét.

Ma délelőtt újra munka. Majd kicsi unalom, később újra dolog. Nagyjából ezzel telt el az egész nap. Közben ettem is persze. A nap elég lassan telt, de végre nyugalom volt és hasznos információk birtokába is jutottam. Állati erős szél fúj egész nap, alig vártam, hogy hazaérjek. Lepihentem kicsit, majd hódoltam a gépnek. Később torna, majd fekvés. Üdv.: *V*

Nincsenek megjegyzések: