2013. december 23., hétfő



Sziasztok! Ez a hét már sokkalta jobbra sikeredett még akkor is, ha az a nyavalyás új rendszer az agyamra megy. Vacak jobban van, a feje szépen gyógyul és már tejesen ki tudja nyitni a szemét. Annyira boldog vagyok. :-D Süti kapott takarót, de kirángatta. Egyelőre még várunk ezzel. Pedig aztán meg vacog ám.

Kedden mosogattunk még Anyával, meg fát is hordtunk be a pincébe, ugyan is Apa beteg lett. Egész nap feküdt és vegetált szegény. Később irdatlan kavarás kezdődött az új hűtő körül, de végül megoldottuk a dolgot. Szerencsésen haza tudtuk szállítani, de sajnos a karácsonyi vacsorát lekéstem. Itthon pihenés, majd készülődés a munkábaállásra.

Szerdán újra munka. Nem is akármilyen. Kb 8-tól 15:30-ig megállás nélkül dolgoztam. Rég volt már ilyen, és nem hiányzott. Az ebéd is átcsúszott 13:30-ra. És még mindig nem végeztem. Két rendszerben nehéz dolgozni és dupla figyelmet igényel. Itthon kidőltem. Ez van, nem szégyenlem. Este már csak pici torna, pici szépítkezés és újra ágyikó.

Csütörtökön folytatódott a nehézség, de ezúttal csak kettőig. Eléggé zűrös nap volt. Tele érzelmekkel, érzésekkel. Mintha egy szappanoperába csöppentem volna. Azért a munka is ment ezerrel. Referensnél is voltam, majd irány a város. Ott végre lecsitultak a kedéllyek és végre vidámak voltunk megint. Egy kis iszogatás a Fő téren. Itthon egész estés pihenés.

Pénteken szabin voltam. Nem így terveztem, de muszáj volt kiírni. Délelőtt előtakarítást csináltam karácsonyra, majd megint jött az egész napos pihenés. Nem tudom mi van velem, de kb egy hete nagyon sokat pihenek. Nem alszom, csak fekszem. Közben megterveztem a másnapot is. Este már csak szépítkeztem, torna és fekvés.

Szombat munka. Az általános kedv sokkal nyugodtabb volt, ennek örültem. Jó hisztiztünk az új rendszer miatt, de az már megszokott. Meg hát úgy szép az élet, ha zajlik. Nem igaz? A nap viszonylag hamar eltelt, munka után végre el tudtam menni a hajolajamért. Utána egy kis nasi, majd go haza. Itthon csakis és megint pihenés. Este tévé a családdal.

Vasárnap délelőtt punnyadt voltam és takarékon égtem. Aztán Apa begyújtott és jobb lett. Kimostam a ruháim, aztán ebéd után pihiztem. Igen, már megint. Később a családdal voltam, meg Vacakkal. Este már csak torna, szépítkezés, s Megaagy a tévében. Na és végre megtörtént, amire két hete vártam. Ki tudtam szedni az ínyemben maradt két darab szilánkot. Le se tudom írni ezt a megkönnyebbülést! Remélem, hogy most már szép lassan meggyógyul az egész.

Ma délelőtt munka. Az első két óra azzal ment el, hogy mindenki káromkodott. Az új rendszer teljesen meghülyült, és alig tudtunk dolgozni. Később már jobb lett. Aztán 11 után jött a várva várt hír, hogy hazamehetnek a lányok délben. Nagyon örültünk neki. A városban intézkedtem, vásároltam, szoliztam. Itthon pihentem, majd mire felébredtem jól kipirosodtam. Azaz elégtem a szoliban. Nem baj, legalább lesz színem. Este már csak a szokásos. *V*

Nincsenek megjegyzések: