2014. február 17., hétfő



Elhagytuk február közepét, csak úgy szalad az idő. Nem bánom mind addig, amíg majd 20-25 fokos meleg lesz és elkészül az emelet.

Kedden megint szuperül teljesítettem, hála a rengeteg ügynek, ami rajtam van és az elnyomósoknak. A nap viszont eléggé lassan telt, de legalább békében. Igyekeztem pozitívan fordulni a környezetem felé, amennyire csak tőlem telt. Ebédre megint jót ettünk és nevettünk. Később még dolgozgattam, majd az utolsó két órámban mással foglalkoztam. Itthon megint kidőltem. Utálom, de ez van.

Szerdán folytattam a hajrát. Sajos rengeteg olyan ügy került hozzám, ami különböző okok végett el kellett tennem határidőbe. Remélem, hogy nem csesznek le miatta. Ám ha mégis, akkor van okom a magyarázatra. Egy órakor sajnos nem tudtam felmenni a referensemhez, mivel más dolga volt. Így csináltam tovább azokat, amiket tudtam. Más egyébre ezúttal nem maradt időm. Itthon hami után gyors letudtam a tornát, mert bizony pár nap eltelt anélkül. Este gyors tervezés, és fekvés.

Csütörtökön belevetettem magam a munkába. Gyors túl akartam lenni a 15-ön, hogy utána bármikor fel tudjak menni a javítómhoz, és még maradjon időm a nehezekre is. Végül 14-nél álltam meg. A felmenetel ezúttal is elmaradt. Ebédre finom túrós tésztát ettem és kaptam mellé egy kis édes savanyú húst is. Kettőkor leléptünk. Munka után a Müllerben és a Takko-ban költöttem a pénzt. Na jó nem ész nélkül, csak olyan háztartási cikkeket vettem, amiket Anyáék kértek. Itthon relax.

Pénteken szabadságon voltam. Sajnáltam kivenni, de tudtam, hogy nagyon hosszú nap vár rám és nem akartam fáradtan menni a tekepartira. Nagyon nem bántam meg utólag, ugyan is tényleg fárasztó volt és még a feszkóból is jutott ki bőven. Összességében szuper volt a hangulat, mindenki jó fej volt és még táncoltunk is. A tekecsapatunk megnyerte a tornát, és az egyéni díjat is. Az utolsó busszal tértünk haza. Akkor már csak gyors fürdés és ágyikó.

Szombaton Anya beteg lett, ezért egész nap ápoltam, próbáltam kikúrálni. Közben persze konyha, mosás, begyújtás. Igazi lóti-futi nap volt, mert Apa nem volt itthon. Minden dolog az én nyakamba szakadt, de nem estem kétségbe, hisz már van tapasztalatom. A fabehordásra azonban már nem maradt se erőm, se kedvem. Aztán estére minden szépen helyreállt. Apa hazaérkezett, Anya pedig jobban lett. Izgultam éjjel, hogy már ne legyen baja és hogy másnap el tudjunk menni az étterembe.

Vasárnap délelőtt csak pihengettünk, majd elkészültünk az útra. Az étteremben már vártak ránk. Nagyon finom ételeket kaptunk és a kiszolgálás barátságos, közvetlen volt. Végül közel két órát töltöttünk ott, de ezúttal csak édességet hoztunk haza magunkkal. Az időjárás kegyes volt velünk és megvárta, amíg a házba érünk. Imádkoztunk, hogy ne a kellős közepében szálljunk le a vonatról. Utána viszont másnap reggelig szakadt az eső. Igazán kellemes délutánt töltött együtt a család.

Ma délelőtt munka. Közben volt miegymás is. Én igyekeztem lojális maradni és mindenki nézőpontját átérezni. Végül lecsitultak a kedélyek, és már lehetett normálisan dolgozni. Ilyenkor mindig egy egy tapasztalattal gazdagabb leszek, és rájövök, hogy ezek a "pofonok" kellenek azoknak a bizonyos embereknek. Néha nekem is, sőt. A nap gyorsan telt, itthon már csak jó dolgok történtek, később szépítkezés, Zafi, gép és fekvés. *V*

Nincsenek megjegyzések: