Évekkel ezelőtt történt egy eset, ami örökre megváltoztatta az életünket, a hozzáállásunkat. Összevesztünk a negyedik barátnőkkel. Ezután aztán sok minden mocsok hagyta el a szánkat, voltak ugyan fegyverszüneti pillanatok, de valahogy mindig újrakezdődött. Rengeteg sérelem ért minket. Mind ennek már nyolc éve. Azóta van aki megházasodott, és gyermeket szült, van aki párt talált magának, vannak akik együtt élnek. Azt hiszem, mára felnőttünk. Bennem már régóta nincs gyűlölet, és ezt a vasárnapi talink is bizonyította. Tényleg. Volt, ami volt. Szörnyű volt, és kegyetlen. Fájt, nem is egyszer. Sírtam éjjelente, nem is egyszer. Ennek már vége. Mára elfogadtam a helyzetet, beletörődtem. Most ennyi idő után újra találkoztunk. Mindenki mesélt magáról egy kicsit, ki hol tart azon a bizonyos úton. Örülök, hogy végre sikerült összehozni és hogy meg tudtunk maradni egy asztalnál. Persze, ez nem azt jelenti, hogy most aztán majd öri barik leszünk, de legalább ez most összejött. *V*


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése