2009. szeptember 23., szerda

Szióka! Tegnap megcsináltuk Dede-vel a prezentációját, egész jól sikerült. Szinte egész nap azon fáradoztunk. Aztán 6-ra mentünk a fejtágításra. Szerencsére Dee is el tudott velem jönni, meg egy csapat társam is hozott magával valakit. Kicsit aggódtunk, hogy ennyi ember hogy megy be a városba, de szerencsére a kolléga egy 7 személyes kocsival jött ki értünk. Még ott felvettünk egy idősebb nénit, aztán irány a körút. Elég sokan voltunk, jó volt látni az új érdeklődő arcokat. A tájékoztató végén összeültünk és megbeszéltük a hallottakat. És aminek nagyon örültem és meglepett: Dede érdekesnek találta és szeretne társulni hozzánk.

Itthon még dumáltunk egy kicsit, közben egy aranyos németjuhász szimatolt minket az utcán. Dee-t haza is kísérte. Itthon vacsi után gyors beültem a gépe lé, mert tudtam hogy Sisa vár. Mostanában hamar elmegy aludni, mert korán kel és bizony elfárad egész nap a suliban, ráadásul ma volt neki a leghosszabb napja. Jót beszélgettem az ismikkel, sőt még a fogadott bátyám is rámírt. Később még netezgettem, aztán én is nyugovóra tértem. Ma fura álmokból ébredtem, de már nem emlékszem rájuk és nem is érdekelnek. Délelőtt kicsit dolgozgattam, fel is mostam. Aztán tovább bővítettem a listám. Most kicsit gépezek, aztán pihikézek.

Este pedig találkozunk a kolleginával, aki ellátja Dee-t hasznos tanácsokkal, amiket anno én is kaptam. Később meg a barátokkal beszélgetünk egy jót. Este pedig újra msn. Tegnap Daddyvel olyan jót beszélgettünk, bár én jobban szeretem, ha szemtől szembe vagyunk. Úgy az igazi ... ;-) Holnap a városba leszek, s talán egy röpke órára tudunk is majd talizni (ez terv még). Estefelé pedig újra FLP. Holnap egy összekötő varázslatot írok le nektek, ami nem igényel sok időt és mókás, ha bejön. Üdv.: *V*

Kísértet sztorik (2. rész)

Csalódásra azonban semmi ok, akad hely bőven a ködös Albionban, amiről nem bizonyosodott be még be, hogy csupán véletlenek összjátéka, érzéki csalódás rémíti meg a látogatókat. Ám nem csak Skócia és Anglia tartoznak a szellemek kedvelt helyei közé. Amerikában is számtalan szálloda, és múzeum állítja, hogy furcsa lakója van, de lehet találkozni bolyongó lelkekkel hajókon, repülőkön, de akár egy kedves stopposról is kiderülhet, hogy valójában már rég halott.

1924-től sokáig kísértett egy amerikai Watertown nevű anyahajót a legénység két, balesetben elhunyt tagja, kiket a tengerbe temettek. A nevük Courney és Mechan, és a hullámsírból felbukkanó fejüket nap, mint nap többen is látták, még fénykép is készült róluk. Hogy hamisítvány-e? Senki sem tudja.

1981-ben, Franciaországban történt, hogy egy váratlanul felbukkanó stoppoló nőt felvettek egy kétajtós autóval. Az asszony a hátsó ülésen foglalt helyet, mert a kocsiban már négyen tartózkodtak. Egyszer csak egy veszélyes kanyar előtt felkiáltott, hogy vigyázzon a sofőr, az életét kockáztatja, ha nem megy lassabban. A vezető lassított és biztonságosan vette a kanyart, mire a nő eltűnt a hátsó ülésről, szó szerint semmivé foszlott. Stoppoló kísértet Chicago külvárosában is volt egy időben, bizonyos Feltámadás Mary, egy névtelen táncosnő, akit elütöttek a környéken. Az 1930-as évek végén állítólag többen is felvették, ő pedig vagy O. Henry tánctermébe (egykori munkahelyére-, vagy a Feltámadás temetőbe – itt hantolták el) vitette magát. Miután ott kiszállt mindig köddé vált.

Nem tudni van-e igazság ezekben a történetekben, vagy mind a képzelet szüleménye, de az biztos, hogy sokan hisznek a szellemek létezésében. Baj ez? Minden esetre nem árt odafigyelni, hogy mikor játszik velünk túlfűtött képzeletünk, és mikor a szomszéd gyerek, aki Halloween alkalmából akart csak megviccelni minket. Még az is előfordulhat, hogy valami valósba botlunk tán?

Nincsenek megjegyzések: