2011. június 20., hétfő



Sziasztok! Azt hiszem belecsöppentem a munkahelyemen a legnagyobb "vándorlásba". Úgy értem, hogy minden nap más van szabin, mindenki megy nyaralni, vagy épp jön onnan. Persze, a szívem nem fáj, hisz ha minden összejön és a sors is úgy akarja, akkor augusztus elején én is mehetek lazítani. Igaz csak 4 vagy 5 nap lesz, de szerintem nem is kell több (jóból is megárt a sok).

Kedden olyan dolgozós és nem dolgozós napom volt. Délelőtt a múlt hétről maradt ügyeim csináltam, de mikor elfogyott, átmentem a lányokhoz, és kértem újakat. Közben az irattárban is voltam, nem sok sikerrel. Egyébként nem vagyok munkamániás, de szeretnék bizonyítani, teljesíteni és inkább dolgozom, mint hogy unatkozzam. A délután már könnyebben telt. A nyomtató kész átok, alig várom, hogy visszategyék a régit. Itthon csakis pihenés!

Szerdán délelőtt elhalmoztak ügyekkel. Ahogy haladt előre a nap, egyre többet láttam várakozni a listámon. Persze szinte egy darab újat sem tudtam megcsinálni, mert a munkaidőm eltelt a javításokkal és egy üggyel, amivel kb. 1,5 órát szenvedtem. Már jobb vagyok, mint a múlt héten, ez az egy ami vigasztal. Már nem panaszkodom, hogy nincs mit csinálni. A nyomtató ma már jó volt! Itthon agybootolás és gépezés.

Csütörtökön kezdtem beérni magam, de a javítások most is kitöltötték a napom felét. Délután aztán már hozzákezdtem az újakhoz is. S végre volt időm megenni két lángost a konyhában az ablakon kibámulva. Jól esett egy kis bambula! A nyomtató is jól működött ma, hát kell ennél több? :-D Itthon est ebéd után rendbe tettem magam, korán lefürödtem, majd beültem szeretett gépem elé és Jóbarikat néztem.

Pénteken a napom hamar eltel, de kicsit szomorú is lettem. Még mindig vannak hibáim, vagy két hét után ne akarjak még semmit se? Azért bosszant. Remélem majd jobb leszek! Délután bevásároltunk anyával, meg összefutottam Jujuval. Sajna siettem, hogy elérjem a buszt, ezért nem tudtam vele beszélgetni! Na de ami késik, az nem múlik! Később utaztam Daddyhez. Szegény lázas volt, így ápolásra szorult.

Szombaton már sokkal jobban volt, de még egész nap feküdt. Nem baj, így legalább filmes napot tudtunk tartani. Megnéztük: Ray Charles életét (végre) és A pap - háború a vámpírok ellen. Mindegyik nagyon tetszett, és jó hosszúak voltak! Este maradt a tévé meg a pihenés.

Vasárnap szintén, bár Szivi már sokkal jobban volt. Ettünk finom tortát (öccsének volt szülinapja), meg a mamája sütött hatlapost. Közben finom mazsolás-mogyorós csokikát is nyammogtunk, úgy hogy igazán nem szólhatunk semmit sem. Később készülődtem és utaztam hazafelé. Itthon semmi más, mint relax.

Ma reggel még kicsit szorongva mentem a melóhelyre, hogy majd megint mennyi mennyi hibám lesz, de szerencsére ma sokat hitelesíthettem. Ez azt jelenti, hogy egyelőre kész az ügy és mehet a postára. A nap elröpült pillanatok alatt, a munkaidő végén úgy kapkodtam össze magam, hogy elérjem a buszt. Szerencsés voltam, mert a távolságinál apáék vettek fel, úgy hogy kocsikáztam. Itthon megint pihi. Üdv.: *V*

1 megjegyzés:

Topsecret írta...

Na látod, bele fogsz te jönni ebbe!:)
Én a munka közbeni ebédeket imádom a legjobban!:) Van idő lazulni, és jó a társaság. Barátodnak jobbulást!
Puszi, jó hetet!:)