Háj! Ez a hetem érzelmileg eléggé felkavaró, meglepő volt. A hét végére szerencsére lenyugodtak a kedélyek. Jobban szeretem az "állóvizet". Mik is történtek?
Kedden tovább folytatódott a nyűglődés. Nem tudunk dolgozni, ez az igazság. A napi statom kínkeservesen meglett, de csütörtökre már nem volt melóm abszolúte. A nap elég jól telt: nevettünk, beszélgettünk, fényképeket szerkesztgettünk, ebédeltünk. Munka után szép lassan elsétáltam a fodrászhoz. Csak ritkíttattam. Növesztem ezerrel. Itthon kaja, majd gép.
Szerdán egész nap oktatáson vettünk részt. Ezeknek persze nem sok haszna van, de kötelező végigülni, meg addig sem kell dolgozni. Bár ha választani kéne, ezerszer inkább a munka. Nagyon nehezen telt a nap, pedig próbáltunk hülyéskedni, sőt pár percre még el is bólintottam. Nem vagyok rá büszke, de csak lehajtottam picit a fejem. Persze, jegyzeteltem szorgalmasan. Itthon kaja, prospektusok lesegetése, Zafi, Arti és gép.
Csütörtökön nagyon hosszú napom volt. Egyébként sem volt jó kedvem, így még nehezebb volt odafigyelni a munkára. Aztán szerencsére visszakaptam javításokat, így azokat ki tudtam szórni. Már délelőtt meglett a minimum, aztán belemerültem a filmek világába. Ha az embernek lélek baja van, a film és a zene a legjobb terápia szerintem. Nekem ez a lélekdonor. Itthon Zafival örültünk egymásnak, majd kaja, és ahogy mindig, gép.
Pénteken, végre az utolsó napon elég sok sírás volt. Egyik kolléganőmnek volt fájdalmas a napja, majd később kiderült, hogy az egyik kollégánk távozik tőlünk. Új helyre került át. A többiek megsiratták, én csak könnyeztem kicsit. Nem akartam óbégatni, mert tudtam, hogy még mennem kell a városba, de nehéz volt. Ott szoli meg családnak napi cikkek vásárlása, és irány haza. Itthon Zafival voltam, meg sokáig élveztük a fényt, a meleget a teraszon. Este gép.
Szombaton délelőtt a szokásos készülődés, főzés, takarítás, miegymás. Délután némi pihenés után indultam Daddyhez. Ott elbeszélgettünk, majd tévéztünk. Este sokat vacilláltunk, hogy kimenjünk e a szüreti bálba, végül az eső, a hideg megoldotta a problémát: elmaradt. A kis kutyusok már szépen nőnek, a szemüket nyitogatják. Igazán aranyosak.
Vasárnap délelőtt reggeli, majd én tévéztem, Szivinek pedig ki kellett mennie fát rakodni. Hát ez olyan jól sikerült, hogy még ebéd után is tartott a művelet. Kicsit kimentem nézni őket, meg talicskával toltuk egymást, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább eljövök. Jó is volt, mert estig dolgoztak. Itthon nagy lépésre szántam el magam: kicserélem a telefonom, ugyanis egyre nehezebben fogadja az utasításaim. Félek, hogy elromlik és akkor semmit sem fog érni.
Ma délelőtt újra munka. Egy új lány jött hozzánk, akit nekem kellett betanítani. Elég ügyes volt, de én meg elfáradtam az egész napos beszélésben, magyarázásban. Közben az áhított új helyre is végre odaülhettem, a sarokba az ablak mellé. Most már teljes a biztonság. A nap sebesen elrepült, azt vettem észre, hogy épp megvan a statisztikám, és már majdnem fél négy volt. Itthon már csak kaja, Zafi, terasz, gép és alvás. *V*
Csütörtökön nagyon hosszú napom volt. Egyébként sem volt jó kedvem, így még nehezebb volt odafigyelni a munkára. Aztán szerencsére visszakaptam javításokat, így azokat ki tudtam szórni. Már délelőtt meglett a minimum, aztán belemerültem a filmek világába. Ha az embernek lélek baja van, a film és a zene a legjobb terápia szerintem. Nekem ez a lélekdonor. Itthon Zafival örültünk egymásnak, majd kaja, és ahogy mindig, gép.
Pénteken, végre az utolsó napon elég sok sírás volt. Egyik kolléganőmnek volt fájdalmas a napja, majd később kiderült, hogy az egyik kollégánk távozik tőlünk. Új helyre került át. A többiek megsiratták, én csak könnyeztem kicsit. Nem akartam óbégatni, mert tudtam, hogy még mennem kell a városba, de nehéz volt. Ott szoli meg családnak napi cikkek vásárlása, és irány haza. Itthon Zafival voltam, meg sokáig élveztük a fényt, a meleget a teraszon. Este gép.
Szombaton délelőtt a szokásos készülődés, főzés, takarítás, miegymás. Délután némi pihenés után indultam Daddyhez. Ott elbeszélgettünk, majd tévéztünk. Este sokat vacilláltunk, hogy kimenjünk e a szüreti bálba, végül az eső, a hideg megoldotta a problémát: elmaradt. A kis kutyusok már szépen nőnek, a szemüket nyitogatják. Igazán aranyosak.
Vasárnap délelőtt reggeli, majd én tévéztem, Szivinek pedig ki kellett mennie fát rakodni. Hát ez olyan jól sikerült, hogy még ebéd után is tartott a művelet. Kicsit kimentem nézni őket, meg talicskával toltuk egymást, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább eljövök. Jó is volt, mert estig dolgoztak. Itthon nagy lépésre szántam el magam: kicserélem a telefonom, ugyanis egyre nehezebben fogadja az utasításaim. Félek, hogy elromlik és akkor semmit sem fog érni.
Ma délelőtt újra munka. Egy új lány jött hozzánk, akit nekem kellett betanítani. Elég ügyes volt, de én meg elfáradtam az egész napos beszélésben, magyarázásban. Közben az áhított új helyre is végre odaülhettem, a sarokba az ablak mellé. Most már teljes a biztonság. A nap sebesen elrepült, azt vettem észre, hogy épp megvan a statisztikám, és már majdnem fél négy volt. Itthon már csak kaja, Zafi, terasz, gép és alvás. *V*


1 megjegyzés:
Milyen ügyi vagy, már Te tanítod be az újakat! =) Gratula!
Még mindig van nálatok felvétel?
Pusz
Megjegyzés küldése