2014. március 24., hétfő



Lassan megint eltelik egy hónap. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan peregnek a hetek.

Kedden roham volt egész nap. Dolgoztunk, csak dolgoztunk és úgy éreztük, hogy már sosem lesz vége. Állati sok ügy áll rajtunk, és az ember hiába igyekszik, hiába dolgozik egész nap, mégsem tud előbbre jutni. Jó lenne, ha kicsit lazulna a hurok, bár most már kezdem megszokni ezt az erőltetett menetet. Félreértés ne essék, nem a munka ellen vagyok, csak amíg volt kedvezmény és kevesebb ügyszám, addig több energiám maradt a saját dolgaimra. Most meg mindig csak menekülök haza. Itthon meg minden nap hullán zuhanok az ágyba. Este még volt egy kis tornához erőm, de ennyi.

Szerdán sem volt sokkal másképp. Délelőtt hajtás, és megbeszélés. Amin ezúttal biztatást és dicséretet is kaptunk. Reggel pedig egy kisebb kalandban volt részünk. A buszunk félúton lerobbant, sőt ki is gyulladt benn az utastérben és egyre sűrűbb, szúrós szagú szürke füst hömpölygött az ajtón kifelé. Néhányan persze azonnal bepánikoltak és rohantak le. Végül mindenki leszállt és akkor vette észre a sofőr, hogy a tank teteje ég. Szuper. Akkor egy kicsit én is megijedtem. Később aztán minden megoldódott. A nap gyorsan telt, tele dologgal. Este már csak tévézés és nagyon korai fekvés volt.

Csütörtökön délelőtt munka. Egyszerre több dolgot csinálok. Új ügyeket dolgozok fel, a javításokat ellenőrzöm és szórom ki, s közben még az elnyomósokat is figyelem. Lehet hülyeséget csinálok, mert így állati nagy a tévesztés esélye, de eddig még sikerült. Kopp kopp kopp! Már délelőtt végeztem a munkámmal. Nem fogok túlzásba esni, mert azzal magammal és másokkal is kibabrálok. Aztán ebéd után még nekiálltam, de hamar feladtam. Pihentem és beszélgettünk. Itthon Apáék szorgosan dolgoztak a kerítésen a szomszéd sráccal. Este tévézés, majd szépítkezés, gép és alvás.

Pénteken hajtás tovább. Tekertük a biciklit. Meg is lett az eredménye, ezúttal is korán végeztem. Aztán volt két rövid megbeszélésünk is, amin részt vettem. Később még tettem be pár ügyet javításra, és már magamtól is nyomkodhatok el ügyeket. Hát ennek örülök is, meg nem is. Jó érzés, ha még utoljára ránéz valaki, mielőtt menne a postára. Munka után vásárlás, ahogy szinte mindig. Ezúttal is sok hasznos dolgot szereztem be. Apáék elkészültek a kerítés vázával. Később csak tévé, gép.

Szombaton túlóra. Önkéntes botorságom volt ez. Mindegy, a pénz viszont nagyon kell. A nap gyorsan telt, egyszerre azt vettem észre, hogy két óra van. Nagy nehezen kisétáltam a vasútra, és úgy jöttem haza. Itthon gyors ebéd, majd pihenés az estére. A többiekkel egyszerre értünk oda az étterem elé. Sokat nevettünk, beszélgettünk, ittunk és én ettem is. Marasztaltak, de jobbnak láttam hazajönni az utolsó busszal. Itthon gyors fogmosás, és fekvés. Azért a telómat még egy darabig nyomkodtam.

Vasárnap délelőtt konyházás. Utána Vacak csomóit szedegettem megint. Már egyre kevesebb és kisebbek. És egyre szebb a szőre is szerencsére. Ha jó idő lesz teljes fürdetést kap, ha tetszik neki, ha nem. Muszáj, mert fehér perzsa szőre van és másképp nem lehet. Azért Artival is foglalkozom természetesen. Csak az ő szőre sokkal kevesebb törődés árán is szép marad. Úgy tudnak örülni, mikor babusgatom őket. A nap a pihenésé volt. Tévé, gép, szunyóka. Ilyen esős időben ez a tuti. Este Nagy Duett. Nagyon szeretjük nézni.

Ma reggel édes ébredés volt, hiszen pihi volt egész nap. Délelőtt besegítettem, és kimostam a ruháimat. Általában csak ilyenkor érek rá. Viszont szeretek magamra mosni, meg így igazságos. Ha fenn lakom majd, akkor is így lesz. Később sajnos azt vettük észre, hogy egy hónapja nem diktáltuk be a villany-, és a gázfogyasztást. Gyorsan korrigáltam a hibát, és bízunk benne, hogy nem lesz nagyon drága a felejtés. Ebéd után gépeltem, majd a tévé előtt elszundítottam. Később rendbe tettem magam, hisz másnap munka. Este már csak lesegetés és korai fekvés volt a program. Üdv.: *V*

Nincsenek megjegyzések: