És megint egy újabb hét. Különös érzések kavarognak bennem, de tudom ilyet már nem először írok. Szeretem a változatosságot, a megújulást, de ugyanakkor nagyon tudok kötődni egy-egy helyhez, személyhez stb. Biztos mindennek megvan a maga miértje és lehet, hogy megtalálom majd a számításaim, de akkor is szomorú vagyok. Annak viszont örülök, hogy több lehetőség van előttem, mint egy évvel ezelőtt. Nos akkor lássuk a múlt hét történéseit. Szerdán már kora délelőtt bementem az urológiára, hogy végre kitalálják mi a bajom.
Na hát egy olyan orvossal hozott össze a sors, aki nem tudom honnan szerezte a diplomáját. Teljesen érdektelen volt, és szerintem félre is diagnosztizált. Ráadásul a 10 perc "megvizsgálást" 2 órás várakozás előzte meg. Ha ezt tudom, el sem megyek. Na hagyjuk! Itthon már megnyugodtam, és elvoltam. Csütörtökön postára mentem, utána vettem hurutoldó teakeveréket is a nyákos váladékra, ami nem akar kipucolódni a torkomból. A meló hamar eltelt, szerencsére ma még gépezhettem. Pénteken délelőtt meglátogattam a házi dokimat, aki szerencsére megértő volt, s beutalt vese-, és hasi ultrahangra.
Remélem, ott már majd kiderül a valódi ok, hogy miért szurkál a vesém, miért van alhasi diszkomfort érzetem. :-) Délután apa hívott fel, hogy haza tud hozni melóból, szóval még buszoznom se kellett. Bár, ha arra gondolok, ami előttem áll, akkor többet nem nyavalyognék a buszozás miatt, csak ... De hát ez van! Este beszéltem Babe-bel, aki nem ment melózni, mert a baja mellé jött most még egy. Szegény, már ő is meggyógyulhatna Dee-vel együtt. Későn megnéztem újra a Harag sodrását, mert az elejét ugye nem láttuk múltkor.
Így már kerek egész lett a történet, de a végét nem bírtam megnézni még egyszer. Szombaton délelőtt sütöttem kenyeret, takarítgattam. Délután szórikáztam, és vártam Szivit. Az estét csendben töltöttük el. Vasárnap a nap nagy részében a gépemet tuningoltuk, most már én is tudok DVD-t írni. Délután eleget tettem a kötelességemnek (szavaztam). Ma reggel egész jó hangulatban keltem, aztán sikerült elrontani. Mindegy, tartom magam a "minden okkal történik" elvhez. Majd lesz jobb is, remélem. Délután pihentem, később a szokásos.
Megjegyzés: Undorító dolognak tartom, ami itt megy és kívánom a "legjobbakat"! Az ésszerűtlenség nem ismer határokat, félve nézem a jövőt, bár szerencsére nem az enyémet . . .


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése