2010. április 16., péntek

Szasztok! Úgy látszik ez a hetem ilyen írogatósra sikeredik. Mint tudjátok, a napokban voltak kemény hangvételű írásaim, de megvolt rá az okom. Gondolkodtam rajta, hogy kitörlöm őket, de akkor meghazudtolnám a múltat, saját magam és nem lenne igazán életszagú a blog. Hisz a valóságban sem minden babarózsaszííííín, pink és árnyalatai. Néha a rosszat is le kell írni ... Összegezve a történteket: nem kellett volna megpróbálnom a békülést, mert mind oly' sokszor máskor, megint csak "olajat öntöttem a tűzre", okot adtam a gyűlölködésre, kis dolgokon való csámcsogásra. Értetlen emberrel nem lehet mit kezdeni na! :-)

Barátnőim (Juju és Pucsi), Daddy, Anya és Apa meggyőztek, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy egymást marjuk. Azt tanácsolták, hogy fordítsak hátat mindennek, és egyszerűen ne vegyek tudomást az egészről. És tényleg igazuk van! Többé nem teszek egyetlen lépést sem, nem rondítok bele a "tökéletessé formált családi képbe". Elfogadom, hogy nincs szerepem benne.

És most jöjjön egy kis vidám dal, jó hétvégét kívánok (majdnem) minden olvasómnak! *V*

1 megjegyzés:

Juju írta...

Örülök, hogy megnyugodtál.
Próbálj, csak a szépre koncnetrálni, a rosszat úgy is csak elfogadni lehet, ritkán van rá lehetőség, hogy jobbá tegyed...
Sok puszi! :)