2010. május 31., hétfő

Halihó! Köszöntelek benneteket május utolsó napján. Holnaptól elvileg már nyári hónap kezdődik, bár meteorológiailag csak 22-étől. Azért ez az utolsó hét már kecsegtetett minket jó idővel, sőt még barnultam is. Végre spórolhatok a maradék szolis bérletemmel. Kedden délelőttre mentem dolgozni és telefonáltam. Furcsa volt, néhol idegesítő is, de túl éltem. Bárcsak még sokáig "idegeskedhetnék" ... Délután beugrottam boltba, majd go haza. Itthon kertészkedés anyával, és pihi az udvaron.

Szerdán vettem retket, bár eléggé satnya, de hát muszáj a vitamin. Üccsiket is begyűjtöttem, hogy tovább folytathassam a citrancs kúrám. Délután átmentem egyik szomszédomhoz, akitől néhány használt holmit hozhattam el. Ő szólt nekem, én meg kapva kaptam az alkalmon. Egész jó kis darabokat halásztam ki! Később sétáltunk kutyival, meg bodzát szedtünk. Majd meglátogattak minket uncsitesómék, meglepi volt! Este a szokásos.

Csütörtökön meló után nyakamba vettem a várost és áldoztam némi pénzt a hajszínemre. Szivi már rám szólt, hogy kezdek sötétedni. De tényleg! Már én is akartam, így kezd csúnyás lenni. 2 óra alatt új színt nyertem: gyömbérszőke. Szerinem állati jó, csak ez is biztos hamar lenő majd! Pénteken meló után siettem haza. Itthon takarítgattam és pihentem. Este megérkezett keresztanyám, akivel késő órákig beszélgettünk.

Szombaton még délelőtt elment, hogy lássa az unokáját. Én sütit készítettem, és csilis babot főztem. Jajj, hogy ez mennyire finom étel! Késő délután megérkezett Babe a motorjával, akivel este kimentünk száguldozni, közben pedig Dee-vel is dumálgattunk. Most már nem is félek annyira! Vasárnap a délelőtt segítéssel telt, majd kimentünk az ifi meccsre.

Megígértük egy havernak. Utána olyan rossz idő lett, hogy aludtunk egyet. Az este többi része nem úgy alakult, ahogy vártam/vártuk. Ma délutános voltam, a meló hamar eltelt. Elbúcsúztunk sajnos egy kolleganőmtől, és apróbb változások is történtek a munkát illetően. Itthon pihentem, mert még mindig hideg idő van, utána a szokásos.

És a történtekhez kapcsolódóan egy bejegyzés, megjegyzés:

Ha megadja nekem a sors, hogy gyermekem születik, soha nem fogom teljes mértékben korlátozni őt. Óvni fogom és figyelek rá, nehogy rossz útra tévedjen vagy hülyeséget csináljon, de nem fogom piszkálni. Főleg nem kicsinységekért. Had tanuljon a hibáiból! Nem az az igazi szeretet, hogy még az ételt is megrágom helyette, hanem az hogy engedem élni. Fullasztó egy idő után a kalitka. Ezzel a "bezártsággal", állandó ellenőrzéssel nem azt éred el, hogy bízik benned, hogy hozzád fordul segítségért, hanem hogy mihelyst alkalma lesz, meglép.

Igen, kell a kritika, hisz a kívülálló mindig reálisabban látja a dolgokat, de "a mindenbe beleszólok, nem tetszik amit csináltok, mert nem úgy van, ahogy én gondolom", na ez nem kell azt hiszem senkinek sem! Igaz, hogy hisztis vagyok és idegesebb is, mint régebben, de mutassanak nekem valakit, aki ezt nyugodtabban tűrné, mint én. Ezek ellenére akkor is jó anya szeretnék lenni majd egyszer valamikor, és meg is teszek majd minden tőlem telhetőt! Üdv.: *V*

2010. május 24., hétfő

Nos, megint eltelt egy hét. Kedden beugrottam meló előtt egy ismerőshöz, megbeszéltünk néhány dolgot. Utána meló. Később vettem magamnak egy olcsó pizzát. A hétvégén nagyon megkívántam, de olyan böszme pizzással hozott össze a sors, hogy ihajj! Akartam házhoz hozatni 1500 Ft-ért nagy méretű pizzát (szállítási díj + doboz). Erre közölte velem a srác, hogy 3000 Ft alatt nem foglalkoznak a rendelésemmel. Szó szerint ezt mondta: "egy pizzával nem futkozunk ...". Na tessék! Egész végig bunkó volt meg flegma, szóval megköszöntem, és le is raktam. Ennyit nem ér.

Szóval inkább vettem 400 Ft-ért a CBA-ban. Este megnéztem a Szélhámos fivérek című filmet. Egész jó, bár van egy jellegzetes hangulata! Nekem tetszett azért! Szerdán megvettem anyának a gyógyszereit, majd megint meló. Itthon pihike. Elkezdtem egy lékúrát. Na persze nem olyat, mint a fogyósok vagy ilyesmi. Grapefruit cseppet szedek. Csütörtökön hamar eltelt a napom, és még előbb is hazaértem. :-) Itthon meséztem megint. Pénteken bemehettünk délelőttre, úgy hogy már délben végeztem. Egész délután élveztem a Nap sugarait, talán barnultam is egy picit. Később tataroztam a testem. Este csevegés.

Szombaton délelőtt takarítottam, kenyeret sütöttem, mostam, teregettem. Délután összepakoltam, és utaztam Babe-hez. Szuper jó idő volt, csak a szél fújt erősen. Ott megnéztem a gépet, majd tévéztünk egészen éjjelig. Örültünk, hogy pihi van! Vasárnap délelőtt megnéztük a kis malacokat meg a kis csibéket. Ebéd után motoroztunk, de csak az udvaron, mivel nem volt nekem megfelelő bukósisak. Utána taliztunk barátokkal, és elmentünk a helyi kocsmába.

Ott biliárdozás, csocsózás és fagyi. Később elváltak útjaink, Szivi bejött velem a városba és Mekiztünk egyet. Majd mind ketten hazamentünk. Én este még kimentem dumálgatni barátokkal, és annyira jól éreztem magam, hogy késő éjjel jöttem haza. Ma délelőtt kimentem anyával egy kicsit kertészkedni, és nem is haltam bele. :-) Délután végig kinn csücsültem a Napon. Este a szokásos. Mozgalmas hétvégém volt! Üdv.: *V*

2010. május 21., péntek

Rudenko - Everybody

A hétvégére egy kis sexi, vizes csajos popsirázás! Szerintem jó: tömegcikk, de jó! Üdv.: *V*

2010. május 19., szerda

... ezentúl minden más lesz. Nem keresem a miérteket és a hogyanokat. Elfogadom azt, amit épp elém sodor az élet. Akármilyen rossz, vagy jó is. Hm, bár a jót mindig könnyebb elviselni. Na persze, kinek mi a jó? Nekem az lenne, ha megértésre találnék, és egyszer majd a saját családom szeretetében élhetném a minden napjaim. Most még itt vannak anyáék igen, de az idő előre megy, nem hátrafelé. Nem tiltok semmit, nem utasítok senkit. Tanácsolok, ennyi.

Mindennek megvan a maga miértje, hiszem, hogy minden okkal történik az életben, még ha néha csak véletlennek is tűnik. Volt már olyan, hogy majdnem "belehaltam" a fájdalomba és nem értettem miért történt ez, meg miért épp velem. Aztán később minden értelmet nyert. Nem fogok gyűlölködni, inkább elfordítom a fejem, ha olyat látok, akit nem szívlelek. Talán ez az új felfogás meghozza végre azt amire vágyom: a lelki békém.

Túl rövid az élet: tegnap összefutottam egy volt osztálytársammal, akinek nem olyan rég meghalt az apukája. Hirtelen, néhány hónap alatt végzett vele a gyilkos kór. Saját elmondása szerint, soha nem hitte volna, hogy 23 évesen a saját apukája temetését kell intéznie majd. Fogalmam sincs mit érezhet, csak sejtem. De nem is akarom megtudni! Hihetetlen, hogy milyen múlandó az élet. Egyik percben még ott ül veled és beszélgettek, a következő pillanatban pedig már holtan fekszik és kész vége mindörökre.

Ugyanúgy, ahogy a másik volt osztálytársam barátnője. Új autójával tartott hazafelé, boldogan a barátja mögötte ment a sajátjával. És egyszer csak bumm! S már kész is a baj! Nem lehetett tenni semmit sem. Amikor hallottam a hírt, csak egy volt a sok közül, hisz nap mint nap halnak meg emberek (sajnos). De mikor tegnap mesélték, rögtön beugrott. Összeszorult a mellkasom. Nem ismertem a lányt, csak képről. Mégis egyszeriben másképp láttam mindent.

Annyi idős volt mint én, nem olyan rég költöztek össze a barátjával, a közös életüket kezdték el. Most szerezte meg a diplomáját, de már nem élvezhette. Állítólag vele temették el. Ez is csak egy pillanat műve volt! Nem beszélve az előjelekről. Azokat már nem írom le, nem akarom kiteregetni annyira a történetet. Lényeg a lényeg, hogy nincs idő a veszekedésre, a gyűlölködésre. Nem beszélve arról, hogy soha nem tudhatod, mikor láttad, mikor beszéltél vele utoljára ...

Nem akartam ekkora monológot, de azzal hogy leírtam, talán jobban sikerül feldolgozni majd. Akit nem érdekel, ne olvassa el. Nem is azért írtam le. Annyit kérek mindenkitől, hogy mutassátok ki nap mint nap, mit éreztek a másik iránt. Legyen az szülő, testvér, rokon, barát vagy bárki más. Üdv.: *V*

2010. május 17., hétfő

Szióka! Ez a hetem már kicsit derűsebb és nyugodtabb volt, mint az előző. Bár a minden napos futkosás, rohanás a buszra azért most is megvolt. Most már egyre jobb az idő, előjönnek a toppok, a szoknyák, a rövid nadrágok és nekem formába kell hoznom magam. Még az "állítólag szép alakom" is sok sok törődést igényel, de szerintem 1-2 hónap alatt elérhetek valami változást. A hajamat is hamarosan újra kell festeni, legalább is a tövét, mert már kezd lenőni. Jajj, mennyi mindent kell tenni egy nőnek azért, hogy jól nézzen ki! ;-)

Kedden és szerdán vettem hozzávalókat a vasárnapi sütikhez, mert a városban sokszor olcsóbb, mint nálunk. Csütörtökön Juju ajándékát akartam megvenni, ami még elmaradt, de a bolt nem volt nyitva. Így rögtönöztem: egy szép, cserepes Begóniát vásároltam. Pénteken anyával bevásároltunk a hétvégére. Szombaton hamar takarítottam, majd taliztam Mónival, Jujuval és Gegével. Szerintem nagyon jól elbeszélgettünk, tényleg jól éreztem magam. Ez egy érdekes nap volt: Judit és én szülinapot ünnepeltünk, Mónit pedig lediplomázása alkalmából köszöntöttük meg.

Juj* begóniát, csokit és egy kreatív hobbys utalványt kapott. Móni egy saját készítésű, vicces diplomát és törpe szegfűt. Én pedig ruhavásárlási utalványt, saját készítésű brossot, és szintén törpe szegfűt. Nagyon édi kis növény és fini az illata. Ittunk banános forrócsokit, Gege pedig sörözött. Este kijött hozzám Szivi, ezúttal még csak vonattal. Vett egy Malaguti nagytestű motort. Jajj, most aztán olyan, mint egy kis gyerek! Remélem, vigyáz majd magára! Később tévé. Vasárnap bucsu volt nálunk, de hát az eső elmosta, és szörnyű hideg szél tombolt.

Nem tudtunk kimenni délután sem, nem hogy este a buliba. Ilyen még nem volt, hogy én ne lettem volna kinn. Daddy is bánta, de hát ez van. Este a szokásos. Ma ő jegyeket ment beíratni, délután meg dolgozni. Én is délutános vagyok a héten. Ezért délelőtt anya megbízott egy hamar bevásárolós feladattal. Kipróbáltam az Aldit. Hát tényleg jó kis hely! Sok féle termék, jó minőség és kedvező ár. Azt hiszem, a jövőben többször benézek majd. Délután job. Este itthon pihike. Kellemes hetet! Üdv.: *V*

2010. május 10., hétfő

Hali! Nos, hát nem jelentkeztem végülis, de meg volt rá az okom. Nagyon zűrös, mozgalmas, ide oda futkozós hetem volt (megint). Kedden munka után UH-ra mentem egy számomra új helyre. Féltem az eredménytől, meg hogy mennyit kell majd várnom. Szerencsére 20 perc alatt végeztem, vizsgálattal együtt. Semmit nem találtak nálam. Utána a bérletem is megvettem, mert még kell.

Szerdán Juju ajándékát intéztem, több kevesebb sikerrel. Jajj, ezek az eladók olyan nyögve nyelősek tudnak lenni, pff tuti az a csaj se tanult kereskedőnek. Csütörtökön az orvosnak mutattam meg az eredményeimet. Pénteken anyával intéztük a dolgainkat a városban, majd mentem melózni.

Szombaton kitakarítottam, majd utaztam Szivihez. Filmes délutánt tartottunk, este pedig leragadtam a "Megasztár 5 - Válogatás" elé. Ejha, azt a mindenit! Volt hideg is, meleg is! :-P Majd kialakul ... Vasárnap megint filmeztünk, majd átmentünk a barátokhoz. Fura dolgok ezek az érzelmek, jó lenne őket kordában tartani! Néha nekem sem sikerül, pedig igyekszem tényleg!

Ma egész nap az álláskereséssel foglalkozom/tam, sokszor csengett a telóm, jajj mennyi minden hercehurca. Mindegy, megéri csak legalább legyen sikerélményem! Több lehetőség is van, de remélem lesz is valamelyikből valódi munka! Azt hiszem ennyi, majd írok! Üdv.: *V*

2010. május 3., hétfő

Szióka! Elég mozgalmas héten vagyok túl, el is kezdem a mesémet. Kedden cseréltem műszakot, ezért el tudtam anyát kísérni a kirakodó vásárra. Sok mindent vettünk, persze alig fizettünk 2000 Ft-ot. Azt hiszem ez elenyésző összeg azért, amennyi minden belekerült a kosarunkba. Sok hasznos holmit vettünk az már tény. Később postán voltam, a boltban meg vettem élelmiszert. A meló hamar eltelt, itthon kenyérsütés és pihenés.

Szerdán munka után beugrottam a szoliba, majd lezártam végre egy 4 hónapos csereügyletet. Azt hiszem, ideje volt már! ;-) Csütörtökön munka után megvettük anyával a vonatjegyeket (üdülési csekkből), majd bevásároltunk a hétvégére. Közben összefutottam Babe-bel (megint), aki feleslegesen jött be a városba, ugyanis kiderült, hogy nem volt neki tanítás. "Tartozott az ördögnek egy úttal". Tökre álmos volt szegény, mivel reggel ért haza a munkából. Délután megint kenyérsütés éééés pihi.

Pénteken korán keltünk és irány a város. Ott lassan, kirakatokat nézegetve gyalogoltunk ki a vonatig. Az út hamar eltelt, közben zenét hallgattunk. Nyugat fővárosában megkerestük a vidéki buszunk, és már utaztunk is mamámhoz. Jókat ettünk és beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam. Sokat nosztalgiáztunk és a dédunokájáról is mutatott fotókat. Aranyos kis lurkó! Néhány óra múlva sajnos készülődnünk kellett hazafelé. A városban indulás előtt még ettünk egy fagyit, majd mentünk a vonatállomásra.

Na és bumm! Az IC-nk 40 percet késett. Pff, még jó hogy nem volt rossz idő. Kinn vártuk meg a peronon. Hazafelé közölte velünk a kalauz, hogy valami technikai zűr miatt késtek, ezért kárpótlásként visszakapjuk a helyjegyünk árát. Na ez már döfi! Ki is vártuk szépen a sorunk és kaching! 800 Ft ütötte a markunk! Nekünk ez is számít! Itthon meséltünk apának, majd ágyikó. Kajakra elfáradtam!

Szombaton délelőtt takarítás és sütöttem Mirinda szeletet. Délután vártam Daddyt. Kajálás után elmentünk sétálni egyet az új lakórészen, majd tévézés volt a program. Vasárnap megköszöntöttem anyát egy szép (zöld szirmú) orchideával. Ebéd után gépeztünk, Sisától megkaptam a Sims 2 - Éjszakák kiegészítőt is. Most már csinálhatok vámpírokat! :-) Nagyon állat, még koporsó is van, és igen, 23 évesnek érzem magam!

Később kikísértem a vonatra, majd itthon megint a "trubadúr doboz" előtt ragadtam. Ma délelőtt vettem magamnak egy sarut nyárra (enyém hasonló a fentiekhez, csak fonott és nem csatos), majd bementünk a munkaügyre a kolleganőmmel. Én leadtam végre a kis könyvem, ő meg a havi papíradagját. Utána meló, majd itthon pihi. A héten lehet, hogy még jelentkezem! Üdv: *V*

2010. április 26., hétfő

Helló! Kedden vásároltam kutyimnak láncot, mert a régi már nagyon elvásott és folyton elszabadult. Hát nagy szar az a lánc, úgy hogy apa vett egy erősebbet, és megdorgált, hogy az ilyen dolgokat bízzam rá. Végülis igaza van! Este levágtam anya haját, és kiritkítottam. Jó lett szerintem, nem látszik rajta, hogy nem szakember csinálta. Szükség törvényt bont, én is magam festem a hajam. Így is lehet spórolni!

Szerdán délelőtt állásbörzén voltam, ahol rengeteg cég kivonult, de minek. Annak volt igaza, aki el sem ment. Kétféle típusnak volt valami lehetőség: vagy tagadd le az érettségid, és menjél gyárba megszakadni vagy gyorsan szerezz egy diplomát és persze nyelvvizsgát. Nos hát én egyiket sem szeretném, szóval ennyi. Azért pár helyre feliratkoztam. A szombathelyi tévé csinált velem interjút, te jó ég milyen fura voltam. Nem szeretek én szerepelni, ezt a stábnak is megmondtam. Mindegy, megtettem. Utána melóba mentünk, és lezavartuk azt a 4 órát.

Csütörtökön előbb bementem, hogy mindenre legyen időm. Először postán voltam, majd mentem volna a DM-be, mikor összefutottunk Daddyvel. Picit együtt sétálgattunk, aztán ő ment a suliba én meg szoliba (bérletem van), majd a melóba. Itthon leadtuk Dee-vel a rendelést, majd kenyeret sütöttem és frissítettem az önéletrajzom. Pénteken a munka viszonylag hamar eltelt, és még egy picivel előbb el is jöhettünk. Itthon a szokásos volt, na meg pihi.

Szombaton délelőtt takarítás, kenyérsütés. Délután befestetem a hajam, elvileg középszőkére. És láss csodát! Gyönyörű, világosbarna hajam lett. Először mérges voltam, mert a doboz szerint szőkének kellett volna lennem, de aztán megnyugodtam: hisz mindig is ilyen hajszínre vágytam. Gondolkozom azon, hogy később még teszek bele szőkés melírokat, de egyelőre szünet. Muszáj pihennie a hajamnak és a pénztárcámnak is. Bár ha belegondolok, hogy szinte apró pénzért megcsináltam magamnak, más meg mennyit kiperkál ilyenekre ... Később összepakoltam és utaztam Szivihez. A délutánt a barátainknál töltöttük: a fiúk söröztek, mi meg beszélgettünk és sütiztünk.

Vasárnap délelőtt segítkeztem a konyhában, majd filmet néztünk. Nem volt annyira rossz, de nem értettük meg igazán, hogy mi volt ott valójában. Este aztán sikerült rájönnöm, és gyors meg is dumáltuk Szivivel. Itthon átmentünk Dee-vel a termékekért, aztán pihiztem. Ma reggelre mentem melózni, szerencsére gépeztem egész nap. Volt is mit csinálni, hamar eltelt a 4 óra. Utána megint vettem retket és újhagymát, kell a vitamin. Itthon egy rossz hír fogadott: az egyik ismerősöm karambolózott, de szerencsére nem lett baja (autóval volt). Ja és a hibás természetesen a száguldó gyorsaságis volt, aki beléjük ment, mert leszarta a 60-as táblát. Később apával hivatalos papírokat töltöttünk ki, majd a szokásos.

A mai nap dátumilag fontos nekem: Juju barátnőm ma lett 23 éves, és sajnos két évvel ezelőtt ezen a napon halt meg a papám ... Üdv.: *V*

2010. április 19., hétfő

Szióka! Nos hát egy eléggé zűrös, felkavaró, indulatos, sértődéses és béküléses héten vagyok túl. Ja, és tényleg igaz az a mondás, hogy "mikor már azt hiszed minden elveszett, akkor mégis csak jön egy új remény" ... még ha nem is tart majd sokáig, akkor is. Kedden az esős időjárás eléggé álmossá tett egész nap. Szerdán kicsit jobb hangulatom lett, délután visszamentünk anyával a városba és vettünk grapefruit cseppet. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel ezeken a linkeken többet is megtudhat jótékony hatásairól.

http://www.freeweb.hu/egeszsegesen/grapefruitmag_kivonat.html

http://74.125.77.132/search?q=cache:FoXTCqMGkdoJ:www.global-vitamin.hu/gyumolcsok/grapefruit.html+grapefruit+magyar+neve&cd=7&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

Csütörtökön a meló hamar eltelt, elég sok ember válaszolt nekem. Délután a szokásos kis dolgaim következtek, este pedig Jujuval szerencsére megbeszéltünk mindent. Pénteken a munka után vettem fini zöldségeket, itthon pedig újabb világosítás következett. Most már egészen érdekes a hajszínem, de nekem tetszik. Szombaton kenyérsütés és takarítás, délután nagy tévémaraton következett a szüleimmel és Daddyvel.

Vasárnap hamar eltelt a nap, délután pedig bementünk a városba fagyizni és nézelődni. Ma ráértem a keléssel, ugyan is megint délutános vagyok a héten. A munka viszonylag hamar eltelt, szerencsére megint több féle tevékenységet végeztem. Itthon pihi és a szokásos. Üdv.: *V*

2010. április 16., péntek

Szasztok! Úgy látszik ez a hetem ilyen írogatósra sikeredik. Mint tudjátok, a napokban voltak kemény hangvételű írásaim, de megvolt rá az okom. Gondolkodtam rajta, hogy kitörlöm őket, de akkor meghazudtolnám a múltat, saját magam és nem lenne igazán életszagú a blog. Hisz a valóságban sem minden babarózsaszííííín, pink és árnyalatai. Néha a rosszat is le kell írni ... Összegezve a történteket: nem kellett volna megpróbálnom a békülést, mert mind oly' sokszor máskor, megint csak "olajat öntöttem a tűzre", okot adtam a gyűlölködésre, kis dolgokon való csámcsogásra. Értetlen emberrel nem lehet mit kezdeni na! :-)

Barátnőim (Juju és Pucsi), Daddy, Anya és Apa meggyőztek, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy egymást marjuk. Azt tanácsolták, hogy fordítsak hátat mindennek, és egyszerűen ne vegyek tudomást az egészről. És tényleg igazuk van! Többé nem teszek egyetlen lépést sem, nem rondítok bele a "tökéletessé formált családi képbe". Elfogadom, hogy nincs szerepem benne.

És most jöjjön egy kis vidám dal, jó hétvégét kívánok (majdnem) minden olvasómnak! *V*

2010. április 15., csütörtök

Elegem van már abból, hogy bármikor próbálok közölni valamit, az mindig rosszul sül el. Befejeztem ... Annak akinek igazán szólt volna a mondókám, a füle botját sem mozdítja, csak a saját kis életét fényezi, hogy mennyire szép és jó minden. Ahelyett, hogy leszállna a földre hozzám földi halandóhoz, és esetleg hajlana egy kicsit a megbeszélésre. Nem csak fenn hordani az orrát, meg bizonygatni, hogy mennyi ember szereti őt.

Leszarom, engem is sokan szeretnek. Az írás célja nem ez lett volna, hanem a békülés, a megbeszélés. De hát a "homokba dugom a fejem, és hirdetem hogy én jó és tökéletes vagyok" sokkal egyszerűbb módszer valóban. :-S Ok, akkor tudomásul vettem, többet nem írok kész. Akkor vagyunk igazán felnőttek, ha ésszerűen gondolkodunk és lehetőséget adunk az újrakezdésnek, nem attól ha ... na de mindegy is.

Ui.: Juju, ez nem neked szól. A mailem után remélem megértessz majd ... *V*

2010. április 12., hétfő

És megint egy újabb hét. Különös érzések kavarognak bennem, de tudom ilyet már nem először írok. Szeretem a változatosságot, a megújulást, de ugyanakkor nagyon tudok kötődni egy-egy helyhez, személyhez stb. Biztos mindennek megvan a maga miértje és lehet, hogy megtalálom majd a számításaim, de akkor is szomorú vagyok. Annak viszont örülök, hogy több lehetőség van előttem, mint egy évvel ezelőtt. Nos akkor lássuk a múlt hét történéseit. Szerdán már kora délelőtt bementem az urológiára, hogy végre kitalálják mi a bajom.

Na hát egy olyan orvossal hozott össze a sors, aki nem tudom honnan szerezte a diplomáját. Teljesen érdektelen volt, és szerintem félre is diagnosztizált. Ráadásul a 10 perc "megvizsgálást" 2 órás várakozás előzte meg. Ha ezt tudom, el sem megyek. Na hagyjuk! Itthon már megnyugodtam, és elvoltam. Csütörtökön postára mentem, utána vettem hurutoldó teakeveréket is a nyákos váladékra, ami nem akar kipucolódni a torkomból. A meló hamar eltelt, szerencsére ma még gépezhettem. Pénteken délelőtt meglátogattam a házi dokimat, aki szerencsére megértő volt, s beutalt vese-, és hasi ultrahangra.

Remélem, ott már majd kiderül a valódi ok, hogy miért szurkál a vesém, miért van alhasi diszkomfort érzetem. :-) Délután apa hívott fel, hogy haza tud hozni melóból, szóval még buszoznom se kellett. Bár, ha arra gondolok, ami előttem áll, akkor többet nem nyavalyognék a buszozás miatt, csak ... De hát ez van! Este beszéltem Babe-bel, aki nem ment melózni, mert a baja mellé jött most még egy. Szegény, már ő is meggyógyulhatna Dee-vel együtt. Későn megnéztem újra a Harag sodrását, mert az elejét ugye nem láttuk múltkor.

Így már kerek egész lett a történet, de a végét nem bírtam megnézni még egyszer. Szombaton délelőtt sütöttem kenyeret, takarítgattam. Délután szórikáztam, és vártam Szivit. Az estét csendben töltöttük el. Vasárnap a nap nagy részében a gépemet tuningoltuk, most már én is tudok DVD-t írni. Délután eleget tettem a kötelességemnek (szavaztam). Ma reggel egész jó hangulatban keltem, aztán sikerült elrontani. Mindegy, tartom magam a "minden okkal történik" elvhez. Majd lesz jobb is, remélem. Délután pihentem, később a szokásos.

Megjegyzés: Undorító dolognak tartom, ami itt megy és kívánom a "legjobbakat"! Az ésszerűtlenség nem ismer határokat, félve nézem a jövőt, bár szerencsére nem az enyémet . . .

2010. április 10., szombat

David Guetta & Kid Cudi - Memories

Egy kis kedvcsináló a hétvégére ebben a hülye esőben. Ugyanis nálunk megint szakad ...

2010. április 7., szerda

Sziasztok! Nagy lépésre szánom el most magam. Lehet, hogy ezzel megbántok valakiket, de muszáj végre kiírnom magamból mindent. Hogy miért ide? Mert itt azok is láthatják, akiknek szól. Neveket nem írok, de mindenki fel fogja magát ismerni, az biztos.

Telnek múlnak a napok, a hetek, a hónapok. És bennem időről időre feljönnek az emlékek. A régmúlt árnyai, amik nem hagynak nyugodni. Jajj, és nem a volt és ex és hasonlók, neeeeeeeeem. A barátok, ismerősök, rokonokkal kapcsolatos emlékek, amik fájnak.

Először is had kezdjem az elvesztett unokatestvéremmel. Nem halt meg vagy ilyesmi, de számára én mindenképp az vagyok. Körülbelül egy éve nem keres, nem szól, nem ír. És hogy miért, azt nem tudom. Sokszor végig gondoltam már, hogy megbánthattam e valamivel őt vagy a feleségét, de eddig nem jutott eszembe semmi sem. Emlékszem, tavaly milyen jól éreztem magam az esküvőjükön és kimondani is furcsa, de akkor ott szívből tudtam örülni a boldogságuknak (még izgultam is). Féltékenység sem volt bennem, inkább csak az, hogy "de jó, nekik már sikerült".

Ám tavaly ősszel valami történt. Kezdtek eltávolodni tőlem, tőlünk. Sejtettem, hogy van valami baj, de karácsonykor tudatosult bennem ... elfordultak tőlünk. Fáj! De tényleg. Annak ellenére, hogy sok minden volt közöttünk anno, főleg a párjával, mégis próbáltam alkalmazkodni, új lappal nyitni felé/jük. Hisz a múlt már megtörtént, változtatni egyikünk sem tud. De a jövőt még meg lehetne változtatni, ha tudnám mit rontottam el, rontottunk el. Vagy hogy mi lehet az elzárkózás oka. Anya sokszor kérdez felőlük, mit tudok, de hát semmit sem.

Emlékszem, mikor megtudtam, hogy gyermekük lesz, olyan kép suhant át előttem, hogy ott vagyok náluk a szüleimmel és nézzük a picit az ágyacskájában. Tudom, ez most nyálas és hihetetlen, de akkor tényleg ez volt bennem. Azért az, mert ugye ott a rossz múlt. De szerintem közös, és hangsúlyozom közös erővel és belátással igenis hogy ki lehetne alakítani újra legalább egy olyan kapcsolatot, mint az esküvőkor. És mind erre most jöttem rá nem olyan rég, mikor megláttam a pici képeit. Nem arra vágyom, hogy vicsorogva nyáladzunk egymásnak, a hátunk mögött meg szidjuk egymást. Nem. Csak hogy ők is belássák, hogy igenis fontosak a rokonok, a család és a barátok és nem csak azok, akik mindig mosolyognak feléjük és soha nem szólnak semmiért. Mert az igazi szeretet nem az, hogy mindenben egyetértünk és nyaljuk a másik seggét, és nem szólunk be soha, pedig néha lenne miért.

Nos hát nagyjából ennyit szerettem volna ezzel kapcsolatban, de nem azért írtam le, hogy most újabb viszályt indítsak el. Csak leírtam amit érzek, gondolok.

És a másik dolog: A kapcsolatok azért tartósak, mert ápolva vannak. Nem csak a pár, hanem a baráti is. És ha nekem fontos valaki, akkor szólok hozzá, írok neki sms-t, mail-t bármit. Nem a másikra várok, hogy majd ő szól. Ha érdekel valami, kérdezz! Ja és észre kell venni azt, hogy nem csak mi létezünk a világon, rajtunk kívül is van sok sok ember. Alkalmazkodni tudni kell és igen, kell. Kompromisszumot érdemes hozni, nem csak mindig variálni és a saját igazunkat hajtani. Tervezéskor meg kell hallgatni mindenki véleményét és úgy dönteni, hogy az a lehető legtöbb embernek jó legyen. Vagy egyéni utakat kell választani, de akkor azt vesszük észre egy idő után, hogy egyedül ballagunk az úton.

Na kb. ennyi. Aztán mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Sértődések sem érdekelnek, mert tudom, hogy igazam van. Neveket továbbra sem közlök, szerintem elég jól leírtam mindent. Bántani nem akartam senkit sem, csak felnyitni a szemüket. Aztán ha minden marad a régiben, akkor is elmondhatom: én megpróbáltam ... *V*

2010. április 6., kedd

És helló! Immáron áprilisban járunk, ez talán tényleg tavaszt jelent. Szeretném, ha már nem kéne nagy kabátot felvenni, bár a szövetkabimat szívesen mutogatnám picit. Mindegy, lesz még ősz, lesz még tél! Bár először inkább a nyár jöjjön! :-) Kedden egész jó napom volt, főleg a hétfőhöz képest. Délelőtt munka (fizut is kaptam), délután kenyérsütés, pihenés és más egyéb elfoglaltságok. Szerdán vettem retket, mert annyira finom volt a múltkori is. Ilyenkor (egyébként mindig) fontos az ásványi anyag bevitel, a tavaszi fáradtság miatt.

Csütörtökön délelőtt munka, utána anyával bevásároltunk picit a húsvétra. Megajándékoztuk egymást piciny dolgokkal. Remélem, Daddy is örül majd a meglepinek! Pénteken délelőtt és délután is még takarítottam, majd kenyérsütés. Estefelé befestettem a hajam újra, mert csúnyán kezd lenőni a "szőkeségem". Szombaton délelőtt sütöttünk, főztünk. Később összekészültem, majd megettük az ünnepi vacsorát. Utána utaztam Szivihez! Este filmeztünk és bújtunk. Vasárnap a rossz idő miatt terveink elmaradtak, ezért otthon töltöttük a napot.

Beszélgettem Daddy öccsével (közben segítettünk anyukájuknak), ezalatt Babe motort nézett magának az interneten. Estefelé megint tévézés. Éjjel volt egy lélekreható film, ami kikészített bennünket. A címe: A harag sodrása (Mean Creek, 2004). Nem írok róla semmit, de gyenge lelkületűeknek nem ajánlom (én is az vagyok). Amúgy pénteken lesz újra, ezúttal Hálózat Tv-n 23:00-kor. Ja és ez nem olyan abszúrd, horrorisztikus baromság, hanem nagyon is valóssá válhat. Ezután sokáig csendben beszélgettünk, hogy megnyugodjunk.

Hétfőn szintén szakadt az eső, így megint benn maradtunk. Meglocsoltak, de szerencsére csak parfümmel, mert kifogyott a szóda. Délután összerakta Szivi a gépét (segítkeztem), majd az ebéd után eljöttem haza. Itthon leragadtam a tévé előtt, majd alvás. Ma csak délutánra mentem "dódozni", ezért ráértem a keléssel. A meló viszonylag hamar eltelt, bérletet is vettem. Itthon a szokásos teendők és tevékenységek. Na úgy kb. ennyi. Összességében jól éreztem magam, kár hogy nem tudtunk kimenni, de valahol jó is volt elbújni a kinti zord idő elől. Majd jelentkezem! Üdv.: *V*

2010. március 31., szerda

Hali! Tegnap este megnéztem több év után újra a Szilaj című animációs filmet. Ez az egyik kedvencem, és végre meg bírom nézni pityergés nélkül. Gondoltam kirakok róla egy videót!

2010. március 29., hétfő

Helló! Újabb hét, újabb mesélnivalók! Kedden nem sok minden érdekes történt, kenyeret sütöttem meg pihikéztem. Szerdán elmentem vásárolni a megspórolt pénzemből, egy picit tavaszra. Az eredmény: egy zöld felső és egy barnítós testápoló. Ám egy évek óta dédelgetett álmom is teljesült: tudtam venni magamnak egy szupi szövetkabátot nagyon baráti áron. Ezer éve erről álmodtam, és végre sikerült. Még kapucnija is van, egyetlen hátránya, hogy csak a fenekemig ér, de hát nem is kell annyira beburkolózni tetőtől-talpig. :-) Szóval boldog vagyok.

Csütörtökön anyával voltunk a T-Com-nál, és meghosszabbítottuk a szerződésünket. A jó hír, hogy ezentúl 5mb/s-os netem lesz (ugyan annyi pénzért), a 2mb/s-os helyett! Jól van na, nekem ez jó hír! A meló is hamar eltelt, és nem is húztam fel magam! Pénteken megvettem a húsvéti képeslapokat, mert már csak a jövő hét és itt a nyuszi. És még meg is kell őket majd írni, szóval nem késlekedhetek! Szombaton megint én utaztam Babe-hez, mert még ment a favágás ezen a hétvégén. Apáék pont a szomszéd faluba mentek, ezért el is tudtak vinni tütüvel.

Spóroltam egy utat, és nem kellett buszról buszra rohangálni. Jó kis napunk volt: együtt csicsiztem Sisával (éjszaka dolgozott), majd a konyhában csajos beszélgetést tartottunk anyukájával és a bátyja barátnőjével. Aztán beszélgettünk az öccsével, majd rendeltünk egy pizzát. Fini volt, csak kicsit borsos volt az ára! Egyszer lehet! Közben egy jó filmet néztünk meg!

Elrabolva a címe és Liam Neeson a főszereplő. Ajánlom mindenkinek. Este a szokásos tévézés. Vasárnap nem maradtam sokáig, mert megint mentek fát rakodni. Itthon pihiztem, anyáékkal dumcsiztam és sütöttem kenyeret. Ma kicsit rossz volt korán kelni, mert a 6:40 igazából 5:40-nek felelt meg. Mindegy, néhány nap alatt majd beleszokom. A meló hamar eltelt, itthon a pihenésé a főszerep. Majd jelentkezem! Üdv.: *V*

2010. március 24., szerda

Rihanna - Te Amo

2010. március 22., hétfő

Hellóka! Ez a hetem már jobban sikerült az előzőnél, de még mindig vannak fekete foltok. Szerdán rászántam magam a hajfestésre, és szőkítőt kentem a hajamra. Hát mit is mondjak! Nem lett narancsos, aminek nagyon örülök, de nem olyan lett, mint szerettem volna. Daddynek azért tetszik, szóval egy darabig ilyen marad. Csütörtökön a meló hamar eltelt, megköszöntöttük egyik munkatársunkat. Estefelé visszamentem a városba, és egy luxus helyen barnultam.

Pénteken apukámat köszöntöttük meg anyával, mert neve napja volt. Szombaton kenyeret sütöttem, majd összecuccoltam és irány Daddy! Csak estefelé értek haza a munkából, addig anyukájával beszélgettem. Később tévé és aluszka. Vasárnap korán keltünk, így tökre hosszú volt a nap. Délután kimentünk és besegítettünk a ház körüli munkákba. Még a kis motoros kocsit is vezethettem, amivel a gallyakat hordtuk hátra a kertbe. Úgy élveztem, száguldoztunk vagy 15km/h-val! ;-D

Később bementünk a "Meki-be" egy fagyira és jöttünk haza hozzánk. Itthon hamar kidőltünk. Ma később kelhettünk, mert mindkettőnknek a déli órákban kezdődött a kötelesség. Szóval jó kis hétvégénk volt szerintem! Ahhoz képest meg pláne, hogy úgy indult: nem is látjuk egymást. Na asszem ennyi! Üdv.: *V*

2010. március 16., kedd

Hali! Ez a hét olyan "nem történt semmi sem" volt, egyéb esetben viszont nagyon is mozgalmas! Kedden eléggé szar hangulatom volt, csak gubbasztottam. Szerdán taliztam az egyik ismerősömmel, jól eldumálgattunk. Csütörtökön taliztam Babe-bel, és elintéztem néhány dolgot.

Pénteken pihenőnapot tartottam. Szombaton én mentem Szivihez, jó hétvégénk volt. Vasárnap este kimentünk dödörögni a barátokkal, viszonylag korán hazaértem. Tegnap eléggé furán voltam, úgy hogy sokat pihentem. Ma korán keltem, mert egész héten délelőttös vagyok, de legalább korán hazaérek minden nap.

Itthon sütöttem kenyeret, és megterveztem a heti teendőim elvégzését. Remélem, hogy most már tényleg minden rendbe jön, és visszaáll a normális kerékvágás. A héten szerintem majd még jelentkezem, addig is üdv.: *V*

2010. március 8., hétfő

Halihó! Szerdán végre meg tudtam venni a bérletem, előtte meg találkoztam egy ismerősömmel. Egész jól elbeszélgettünk, több témát is érintettünk. Annyira tetszik, hogy ugyan úgy gondolkodik, mint én. Legalább igazolta az igazam! ;-)

Csütörtökön eléggé dühös lettem a munkahelyen, az utolsó 1 órában sikerült felhúzniuk az agyam. Később taliztam barátnőm anyujával, aki szerencsésen elterelte a figyelmem és lenyugodtam. Pénteken munka után bevásároltam a napi élelmiszerekből és délután csináltam egy sütit. Este eljött hozzám Szivi, mert nem kellett neki melóznia. Végülis nem mentünk ki a buliba.

Szombaton lazulós napot tartottunk: filmeztünk és bújtunk. Vasárnap elmentünk ebédelni anyáékkal, szerintem jól éreztük magunkat. Ma megint délutános voltam, úgy hogy ráértem délelőtt. A meló jól telt, virágokat kaptunk a munkatársaktól. :-) Egészségileg is egyre jobban vagyok, talán most már kijelenthetem, hogy szinte meggyógyultam. Majd jelentkezem! Üdv.: *V*

2010. március 2., kedd

Halihó! Kedden nagyon szarul voltam, reggel arra ébredtem hogy szúr a vesém ... az ágyban. Ez így nem mehet tovább, gondoltam. Aztán a gyógyszertárban is megszivattak rendesen. Szerdán el is mentem dokihoz, aki megállíptotta, hogy húgyúti fertőzésem van és kicsit megdorgált, amiért ennyit vártam vele. Kaptam végülis egy nagyon erős antibiotikumot, ami remélem, hogy helyretesz. Aznap nagyon gyenge voltam.

Csütörtökön előbb bementem a városba és elintéztem a teendőket. Végre a kedden kiváltott gyógyszert is megkaptam. :-S Pénteken jól telt a napom a munkahelyemen: elkényesztettek a munkatársak fínomságokkal. Tökre jó volt, nem is voltam éhes mikor még hazaértem, akkor sem. Szombaton délelőtt elutaztam Daddyhez. Kellemes hétvégét töltöttünk együtt, vasárnap itthon sokat pihentem, mert most meg benáthásodtam.

Hétfőn már eléggé durva lett, fújogattam is rendesen First-tel meg zabálom a C-vitamint, remélem hatni fog. A munkahelyemen sok embert meghívtam, rendesek is voltak és még fizumat is megkaptam. Ma borítékoltam, utána meg vettem pár élelmiszert a boltban. Délután kenyérsütés, este szórakozás. Nos hát itt tartunk most, a többit majd jövő héten. Legyetek jók és vigyázzatok az egészségetekre! Üdv.: *V*

2010. február 26., péntek

Álmaim kastélyai ... amiket mindenképp
látni szeretnék életemben

Neuschwanstein – kastély a hegytetőn (Németország): Neuschwanstein Európa legromantikusabb kastélya, amelynek ura, II. Lajos – akit az álmok királya, a hattyúkirály és a bajorok őrült királya néven is emlegettek – 1864-ben került a bajor trónra. A kastély neoromantikus stílusban és a XIX. század második felében elérhető legmodernebb technikák felhasználásával épült. II. Lajost romantikus kastélya megépítésében leginkább a német mitológia történetei és Wagner operái inspirálták.

A bajor uralkodót Wagnerhez egyébként szoros, bár feszültségekkel teli kapcsolat fűzte, amelyet miniszterei egyáltalán nem néztek jó szemmel, úgy vélték ugyanis, hogy a zeneszerző túl nagy befolyást gyakorol a labilis II. Lajosra. Az uralkodó maga is romantikus, álmodozó művészlélek volt, aki a hölgyek nagy bánatára inkább a férfiak iránt érdeklődött, s akinek életét számos ponton ma is homály fedi.

II. Lajos összesen 11 éjszakát tölthetett mesebeli kastélyában, s teljes pompájában már nem láthatta azt, ugyanis 1886. júniusában rejtélyes körülmények között a Starnbergi-tóba fulladt. II. Lajos azt akarta, hogy kastélyába soha senki ne tehesse be a lábát, kívánsága azonban nem teljesült. A látogatók előtt már hét héttel a halála után megnyitották a kastélyt, amelyet ma is évente több mint 1 millióan keresnek fel. Még több információ a kastély honlapján: http://www.neuschwanstein.com/

Júlia erkélye – Casa de Giulietta (Verona, Olaszország): A világ legismertebb szerelmi története minden bizonnyal Rómeó és Júlia tragikus története. Hogy a szerelmesek valóban éltek, vagy Shakespeare fantáziájának szülöttei, ma is vita tárgya, az viszont biztos, hogy a Veronában álló Casa de Giulietta ma turisták zarándokhelye.

A ház a XII. századból származik, és hosszú ideig a Dal Cappello család tulajdona volt. A veronai család neve hasonlít a Capulet családéra, s ez adta az alapot arra a feltevésre, mely szerint egykor itt élhetett Júlia. Bár a híres erkély Shakespeare drámájának megírása után 350 évvel épült, az erkélyen fotózkodó turistákat ez vajmi kevéssé érdekli.

Az erkély mellett a legtöbben a kertben álló Júlia-szoborra kíváncsiak, amelynek az egyik melle feltűnően fényes. A legendák szerint ugyanis az, aki megsimogatja Júlia jobb mellét, szerencsés lesz, mások viszont úgy vélik, hogy aki így tesz, annak soha nem lesz problémája a szerelmi életével. Nos, ki ezért, ki azért, de a fényesen csillogó kebel megérintését senki nem hagyja ki. Még több információ: http://www.tourism.verona.it/

2010. február 23., kedd

Egy újabb hét eseményei dióhéjban röviden ... sziasztok! Hétfőn szabin voltam és ugye kijött a szerződött partner, és képzeljétek tökre rendes volt. Megértette, hogy nem tudunk kötni semmit sem, némi tájékoztatás után el is ment szépen. Kedden elég laza napom volt melóban, hajtogattam (szeretem csinálni). Utána járkáltam a városban, intézkedtem, majd indultam haza. Szerdán egy ismerőstől tök olcsón tudunk mézet szerezni, ami szerintem nagyon jó dolog.

Csütörtökön és pénteken telefonáltam, a hét utolsó napján elég nagy sikerrel. Aztán hogy mi lesz belőle, az majd kiderül. Szombaton sütöttünk, főztünk anyával és vártam Babe-t. Délután rápihentünk az estére, ugyanis mentünk szülinapozni a haverokkal. Egész jól sikerült az este, szerencsére megúsztuk minden baki nélkül. Vasárnap hajnalban lassan kisétáltunk a vonatállomásra, Szivi hozott nekem egy kis kaját a Hambi bárból. Hmm, de jól esett ez korán reggel! :-P

Itthon sokáig aludtunk, majd ebéd és egy kis társasági élet következett. Később kikísértem a vonatra, én pedig elfoglaltam magam. Hétfőn sem kellett korán kelnem, mert egész héten délutánra megyek dolgozni. Itthon a szokásos. Bár eléggé magam alatt voltam, Szivi és Anya öntött belém egy kis lelket. Az idő is kezd melegedni, talán már nem kell számítani zord napokra. Ma már jobban voltam, a meló is jól telt. Nos itt tartunk most. A héten még lehet hogy írok, addig is legyetek jók! Ja és ma van a 13.! ;-) Üdv.: *V*

2010. február 17., szerda

Sziasztok! Tudjátok rólam, hogy imádok böngészgetni és érdekes cikkeket olvasni. Most is találtam egyet, ahol különleges (néhol már bizarr) éttermeket mutattak be világszerte. Én ezek közül csak egyet emelnék ki, ami szerintem lenyűgöző. Nézzétek meg ti is! ;-) Itt én is szívesen ennék!

Hal úszik a tányér mellett – Ithaa, Maldív-szigetek

Ebben az étteremben nagyot kell dobnia a szakácsnak, ha azt akarja, hogy a tányérunkra koncentráljunk. A Hilton Maldives Resort & Spa Ithaa nevű étterme kilenc méter hosszú, öt méter széles, és mindössze tizenhat vendég fér el benne. A hat méter mélyen fekvő étterem huszonöt fogásban euromaldív ételeket szolgál fel kétszáz dollár körüli áron.

Bővebben az étteremről »

2010. február 15., hétfő

És helló megint! A hét elején nem sok minden történt velem. Két naponta kenyeret sütök, most már egészen belejöttem a dologba. Hasonlóan telnek a napjaim, meló aztán kicsi pihenés és szórakozgatás. Csütörtökön még Sisával is tudtunk talizni egy nagy forró csoki mellett, ami igazán jó volt. Este leadtam a rendelésem a Forevernél. Pénteken mozgalmas napom volt. Délelőtt már korán bementem a városba, hogy mindenre legyen idő, még a kopogtató céduláim is le tudtam adni.

Keresztanyám is meglátogatott minket egy rövid időre, de sajna én nem tudtam vele sokat beszélni, mert mennem kellett. Szombaton délelőtt kicsinosítottam magam és a szobám is, aztán jött a rossz hír: Jujuék ott ragadtak a másik megyében. Sebaj, azért mi találkoztunk egy kis kávézóban. Este megtartottuk a Valentin-napot. Olyan fini tengeri herkentyű alakú bonbont kaptam! :-) Vasárnap elvoltunk, aztán kikísértem Szivit a vonatra, majd elmentem a termékekért.

Itthon a szokásos: filmezés és Sims. Ma szabin vagyok. Reggel sütöttem, meg takarítottam. Most már csak a pihenés, este meg lehet meglátogat egy üzletkötő. :-S Remélem, hamar megérti majd, hogy nekem nem kell semmi se! Szép hetet kívánok nektek, lehet hogy még a héten jelentkezem majd! Üdv.: *V*

2010. február 12., péntek

Szabályok:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte: Köszönöm Jujunak, aki rám is gondolt és hogy tetszik neki a blogom! Hű maradok magamhoz! ;-)

2. A logót ki kell tennem a blogomba: Ez megvan.

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam: Juju

4. Írni kell magamról 7 dolgot:
- Számomra fontos az őszinteség, a szeretet és a biztonság.
- Gyűlölöm az olyanokat, akik kihasználják más gyengeségét.
- Környezetvédelem mindenek előtt!
- Hiszem, hogy nem lesz mindig így ...
- Szerintem egyszer mindenre megkapjuk a választ!
- Imádom a lustálkodást, a nasit és a Sims játékot!
- Az élet iskolája = Jóbarátok című sorozat.

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak: Csak 2 nevet jelölnék meg, többre nem lesz szükség. Juju és Szandra. Az újat nem írom ki biztonsági okokból!

6. Be kell linkelnem őket: Ez is megvan.

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról: ... és ez is.

2010. február 10., szerda

Halihó! Mostanában sok felé járok az interneten. Szeretek olvasgatni, tájékozódni. Ezt éppenséggel az általam oly régóta látogatott NLC oldalon olvastam. Ja és még egy dolog: ha nem tudjátok kire szavazzatok, a figyelmetekbe ajánlom egy új párt honlapját. http://lehetmas.hu/ Szerintem érdemes őket megnézni, talán tényleg más a politikájuk! Én bízom bennük, pedig nem szokásom! És akkor jöjjön a cikk ... Üdv.: *V*

10 hasznos tanács az
emésztőrendszer egészségéért

Emésztőrendszerünk egészsége fontosabb, mint gondolná!

1. Egyen gyakrabban kisebb mennyiségeket, de az elfogyasztott étel összes energiatartalma ne növekedjék és az egyes étkezéseknél legyen közel azonos! Étkezzen naponta lehetőleg ötször a 2-3 nagyobb étkezés helyett!

2. Elfogyasztott ételei tartalmazzanak kellő mennyiségű rostot: egyen mind az öt étkezéshez, lehetőség szerint zöldséget vagy gyümölcsöt, valamint több teljes kiőrlésű lisztet tartalmazó, és hüvelyesekből készített ételeket!

3. Egyen több halat: legalább hetente egyszer, de lehetőleg háromszor fogyasszon halat!

4. Fogyasszon kevesebb zsiradékot, zsírban és olajban sütött ételeket!

5. Fogyasszon rendszeresen fermentált tejtermékeket, különösen olyan probiotikusakat, amelyek emésztőrendszerre kifejtett jótékony hatása bizonyított!

6. Lehetőleg kevésbé zsíros húsokat válasszon, mint például csirkét (bőr nélkül), pulykát, nyulat, esetleg sovány marha-, sertés-, vagy bárányhúst!

7. Igyon több folyadékot, legalább másfél, melegebb időben két litert naponta, és mértékkel fogyassza a koffeintartalmú, alkoholos és cukrozott italokat!

8. Étkezzen nyugodt körülmények között, és lassan, alaposan rágjon meg minden falatot!

9. Mozogjon rendszeresen; heti 5 alkalommal iktasson be 30 perc mérsékelt intenzitású fizikai aktivitást, mellőzze a dohányzást!

10. Törekedjen az ideális testsúly kialakítására és megtartására, a túlsúllyal élőknél gyakrabban fordul elő emésztőrendszeri panasz!

2010. február 8., hétfő

Szióka! A hét eleje eléggé izzasztóan, izgulósan indult, aztán jó lett a vége ... legalább is egyelőre. Szerdán kaptam fizut, délután tudtam is rendezni a dolgaim. Csütörtök magánéletileg egy katasztrófa volt, soha nem hittem volna, hogy átélek még ilyet. :-( Jujuval viszont megbeszéltük a szülinapozást! Pénteken már jobban voltam, délután pedig utaztam Babehez. Hajnali 3-kor aludtunk el, mert a tévés műsor után még megnéztünk egy vígjátékot is. Egész jó volt!

Szombaton lazítós napot tartottunk, délután egy számomra tanulságos és szuper filmet néztünk meg a tévében: A sógorok réme. Ajánlom mindenkinek, de most komolyan! Este megint későn hajtottuk álomra a fejünket. Vasárnap dolgos délelőttünk volt, majd hamarosan indultam haza. Itthon tévé, gép és beszélgetés apáékkal. Ez a hét sok mindenre rávilágított, sok mindent átgondoltam, mérlegeltem. Kár, hogy néha a rossz élmények nyitják fel az ember szemét.

Ma délutánra mentem melózni, úgy hogy délelőtt meg tudtuk sütni anyával a házi kenyeret. Nagyon szép lett (alig reped meg) és finom is! Ezután már mindig ezt fogjuk csinálni és lemondunk a bolti morzsalékos, száraz buckáról. Ez kb. 170 Ft-ból megvan (tudom mi van benne) és mindig friss. Sok kicsi sokra megy, sprórolunk, ahol csak lehet! Köszönet a receptért Márta néninek! Legyetek jók, kellemes hetet kívánok nektek! Üdv.: *V*

2010. február 1., hétfő

Szióka! Nos amilyen szar volt a hetem, olyan szép lett a hétvégém! Kedden már délutánra mentem dolgozni és telefonáltam. Szerdán és csütörtökön is hasonlóan történt. Este elmentem FLP-re, de csak rendeltem. Pénteken már újra gépeztem, aztán siettem haza. Később elutaztam Daddyhez!

Kellemesen telt a hétvégénk, meg is köszöntöttük őt szülinapja alkalmából egy tortával, meg kértünk neki számot a helyi rádióban. Ma már délelőttös voltam, és egész héten az leszek. Végre meghozták az mp4 lejátszómat. Aranyos kis szerkezet, remélem sokáig jó lesz majd! Remélem, nektek is szépen telt a hetetek! Üdv.: *V*